Fejér Megyei Történeti Évkönyv 20. (Székesfehérvár, 1989)

Várnai Tamás: Kőszárhegy

haltaknak több mint fele (4 fő) ezúttal is néhány hónapos, illetve 1—5 éves korú gyermek. 1870 és 1880 között már 38 születés, 5 házasságkötés és 17 halálozás volt.

31 A természetes szaporodás tehát már viszonylag jelentős, de még mindig 12 gyermek vagy csecsemő és 5 felnőtt halt meg. 1884-ben 58 lakóháznak mondott épülete volt a településnek. Ilyen módon egy lakóházra legalább 6 személy jutott.

32 1880 és 1900 között 39 születést, 11 házasságkötést és 29 halálozást jegyeztek be.

33 Ebben az időszakban 9 csecsemő vagy 1—5 éves gyermek és 6, 5—15 éves gyermek halt meg.3

4 A 14 elhalálozott felnőtt már bizonnyal állandósuló népességre utal, a legkorábban idetelepedtek már kezdtek kihalni. 1890 és 1895 között a születések száma hozzávetőlegesen 21, a házasságkötéseké 9, a halálozásoké pedig 19 volt.

35 Közölt adatainkból jól kirajzolódik a csaknem másfél évszázaddal ezelőtti Szárhegy képe. A település lakossága főleg bevándorlókból adódott, akiket a szőlőtermesztés kedvezőnek vélt megélhetési forrása vonzott ide. Nem riadtak vissza attól sem, hogy nagyon mostoha körülmények között kellett otthonukat megteremteni. Ez utóbbi tényezővel magyarázható az egyébként e korra jellemző gyermekhalandóság igen magas aránya. Fél évszázad alatt kialakult a nagy többségében katolikus vallású törzslakosság, amely kemény munkával fokozatosan javuló életkörülményeket tudott teremteni. A „békebeli" Szárhegy belő helyzete, települési képe nem volt csábító. Már itt megjegyezzük, hogy a múlt században épült lakóházakból 1980-ra egy sem maradt meg. A lakosság kemény munkája egy új falut varázsolt a régi helyébe, melyet napjainkban már a nem itt lakók, főként székesfehérváriak is kedvelnek. A lakosság foglalkozási adatairól, mivel Szárhegy 1930-ig Szabadbattyán külterülete volt, hosszú időn át nem készült statisztika. A kigyűjtéssel szerzett, természetesen nem teljes és pontos adatok, jól tükrözik a szőlőtermesztés hanyatlásával beállt változásokat. Mint az korábban közölt adatunkból kitűnik, a szőlők egy részének rekonstrukciója megtörtént. A rekonstrukcióhoz nyújtott állami segítséget azonban túlnyomórészt a módosabb szőlősgazdák kapták, a szegényebbek nem tudták, vagy nem merték vállalni a rekonstrukcióhoz nyújtott kölcsönök visszafizetésének kockázatát, és más úton keresték megélhetésüket. 1895-ig a forrásokban szereplő keresők túlnyomó hányada szőlőművelő; iparos vagy kereskedő egyáltalán nincsen.

36 1896 és 1914 között a keresők döntő többsége törpebirtokos, illetve mezőgazdasági napszámos. Ebben az időszakban a keresők között már egyéb foglalkozásúakat is találunk. Ezek hozzávetőleges száma a következő: gyári munkás 1, kőfejtő 10, kórházi szolga 1, vincellér 4, vadőr 1, kisiparos 3, kereskedő 1, fényképész l,"

7 Látható, hogy ebben az időben a lakossági szolgáltatások már javultak valamelyest. A politikai élet hullámverései — ami a parlamenti pártok küzdelmét illeti — elkerülték Szárhegyet, hiszen a magas cenzushoz kötött választójog miatt csalc elenyésző számú választópolgár volt itt, A választók számát sem ismerjük, hiszen a főispáni nyilvántartás nyilvánvalóan Szabadbattyánt és külterületeit együttesen kezelte. A korábbi életforma megváltozásának természetes politikai következménye, hogy a századelő agrármozgalmai már megmozgatták a lakosség szegényparaszti sorba süllyedt részét. A Wekerle Sándor