Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Farkas Gábor: A török hódoltság krónikája Székesfehérváron és Fejér megyében (1526) 1543 – 1688 (1690)

január. A székesfehérvári vezérbasa megengedte, hogy a polgári lakosság önként elhagyja a várat és a külvárosokat; január 20. Palotán Székesfehérvárról elmenekült janicsár jelentkezett és védelmet kért. Ez a török felajánlotta, hogy megmutatja a fehérvári vár gyenge pontjait; január vége február eleje: A palotai katonák, mintegy 200 fővel alkották a blokád nyugati szárnyát; január vége: A zsámbéki magyar parancsnok két szekér búzát küldött a fehérvári töröknek. Ezért a palotai blokád parancsnoka megneheztelt rá; február 25. A Veszprémben őrzött török foglyokból küldöttséget indítottak Fehérvárra, a vezérbasához, hogy rávegyék a kapitulációra. A basa azonban elutasította ezt; március eleje: A haditanács határozata: „Az egész kereszténység érdeke, hogy Székesfehérvárt végre elfoglalják"; március 7. Mintegy 2 ezer hajdút és huszárt küldtek a fehérvári blokád erősítésére; március. Székesfehérváron, a váron belül teljes a zűrzavar, katonai egységek is fellázadtak; április eleje. Ricciardi ezredes 60 főnyi lovassal Fehérvár alá ment, hogy újabb kapitulációra szólítsa fel a vezérbasát. A várhoz közeledő csapatot azonban heves tüzeléssel fogadták a törökök; április 8. Batthyány Ádámot nevezték ki a fehérvári blokád főparancsnokává. Neki rendelik alá Zichy István, Eszterházy János tábornokok, Areyzaga ezredes csapatait. Batthyány ekkor Körmenden tartózkodott; április 22. Areyzaga ezredes német csapatai Csókakő alatt gyülekeztek; április közepe. Székesfehérvár alatt 1000 huszár, 1000 magyar hajdú, 1000 német katona zárta szorosra a blokádot; április 29. Ostromló sereg egy része Fehérvár alá érkezett; május 4. Batthyány serege megérkezett, és a csíkvári kapu előtt állt meg;