Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Források a székesfehérvári szandzsák történetéhez 1543 – 1688 - Vass Előd: A török uralom kiépítése Székesfehérvárott - Jegyzetek a tanulmányhoz

rém megyei falu) lakóinak elmenekülése ügyében 1640. február 21-én az adózás területén könnyebbséget ígérnek, ha helyükön megmaradnak.'

4

"' Musztafa aga alajbég 1648—1653 közötti évekből 32 ismert levelében rabkiváltási ügyekben Batthyány Ádámmal tárgyal. Zülfikár csorbadzsi (janicsártiszt) és fehérvári emin (harmincados) a csákberényi jobbágyoknak 1641. május 15-én azt írta levelében, hogy „elöbbeni adójokkal és szolgálatukkal" megelégszik, csakhogy falujukban maradjanak. 1657. július 23-án kelt az udvarnoki Mehmed szpáhi levele Batthyány Ádámhoz Zalaudvarnok falu török adózása ügyéről, mivel a falusiak nem adták meg neki minden évben a megállapodás szerinti adókat. Ibrahim szandzsákbég, 1676. július 15-én kelt levelében a sándori bíráknak és polgároknak megparancsolta, hogy földjét ne bántsák engedélye nélkül, ami a szandzsákbég ottani majorságára utal. Durát Aga, fehérvári emin (harmincados) 1680 körül a balatonkenesei bíráknak és polgároknak hitlevelet küldött, melyen kéri őket, hogy térjenek vissza falujukba, adóikat kisebbíti. Szadik aga, 1686. május 13-i levelében a balatonkeneseieknek szintén adóengedményt tett. Azok az említett szandzsák külső övezetében fekvő falvak, amelyek több évig nem adóztak Székesfehérvárra, s nem menekültek el falujukból, könnyen úgy járhattak, mint a Zala megyei Karmacs falu lakói, akikről Zala vármegye tisztjei, 1681. április 20án a következőket vették jegyzőkönyvbe: „Kiskarmacs nevű falut hat forintért elpusztították és 58 rabot vittek rúla, noha hódúit volt". Az ilyenkor elhajtott falusiakat a fehérvári rabszolgapiacon felértékelték az árverésen és eladták, s ezek bevételéből adóhátralékaikat rendezték.'

,J Mindezekről szóljanak az egykorú dokumentumok, amelyeket az eredeti török lejegyzés sorrendjét megtartva fordítunk le, vagy az eredeti magyar lejegyzéshez ragaszkodva tesszük közzé. JEGYZETEK: 1 MATUZ József, A magyarországi török hódoltság néhány főbb sajátosságáról: Gesta Hungarorum II., Történelmünk Mohácstól a kiegyezésig. Tanulmányok, Zürich 1985, SMIKK Kiadás, 23—29. old. 2 SZÁNTÓ Imre, Küzdelem a török terjeszkedés megállításáért Magyarországon 1541—1547: Acta Historica 40., Szeged 1972, 17. old. 3 KULCSÁR Péter, (Vál.) Brenner Márton Révay Ferenchez, Bécs, 1543. szept. 1.: Humanista Történetírók, Budapest 1977, 8—9. old. 4 SZAKÁLY Ferenc, Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526—1566): Tanulmányok Tolna megye történetéből II., Szerk. Puskás Attila, Szekszárd 1969, 23—26. old. 5 UZUNCARSILI, J. H., Osmanli Tarihi II., Ankara 1949, 248. old. 6 THURY József, Török történetírók. Török—Magyarkori Történelmi Emlékek. Második osztály. írók. Budapest 1896, II. köt., 253—254. old. 7 KUBINYI András, Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig): Budapest története II., Budapest 1975, 23—27. old. 8 KÁLDY-NAGY Gyula, A budai szandzsák 1559. évi összeírása, Budapest 1977, 8—10. old. 9 MA.TUZ Josef (József), Die Steuerkonskription des Sandschaks Stuhlweissenburg aus den Jahren 1563 und 1565 (A székesfehérvári szandzsák 1563—1565. évi adóösszeírása), Bamberg — West-Berlin 1986, 48—63. old. 10 D1VITCIOGLU, Sencer, Az oszmán-török társadalom gazdasági modellje (XIV— XV, század): Az ázsiai termelési mód a történelemben. Tanulmányok, vitacikkek. Szerk. Tőkei Ferenc, Budapest 1982, 323—327. old.