Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Somkuti Éva: Újratelepedés Székesfehérvárra 1688 után

(2-es 3. sz.) a salétromház (4. sz.). Itt laktak az egyházi személyek, a már említett csornai prépost. Jáni Ferenc (10. sz.), Matusek András (97, sz.) és Barnabei János Félix (112. sz.) fehérvári prépostok. Katonák is kaptak házat, a helyőrségnek számító gróf Jörger század tagjai: Philipp Weigl zászlós (5. sz.), Heinrich Endter alkapitány (19. sz.), Hans Heinrich Haas (85. sz.). A megye és város életét irányító személyek házait is itt találjuk; pl. Kolosváry Mihály szolgabíró (79. sz.). Miskei István alispán (100. sz.), Vánossi Lőrinc harmincados-provizor (67. sz.), Christoph Corherr császári élelmezési tiszt (70. sz.), és itt éltek a tehetős iparosok és kereskedők, akik közül a városi magisztrátus tagjai és az igazgatás személyei kerültek ki, így Michael Hiemer (145. sz.), Michael Schinigin (84. sz.), Johann Caspar Sartori gyógyszerész (101. sz.), Johann Friedrich Retek telekkönyvi ellenőr (125. sz.). Nemzetiségi megoszlás tekintetében 74 magyar, 46 német, 7 rác, 2 olasz és 3 török (Török Péter, 32. sz., Török Agáta 107. sz. és Török Mária 108. sz.) kapott ingatlant. A főurak közül városi polgári házzal rendelkezett herceg Esterházy Pál nádor (149. sz.), gróf Esterházy Ferenc főispán (127. sz.), és gróf Zichy János és István (77. sz.). A magyar népelem túlsúlya jellemző.

7 A Palotai külváros a felszabadulás után eltelt tíz esztendő alatt népesült be. 1698-ban 193 ingatlant írtak össze a Csíkvári felvonóhídtól kiindulva délről északnyugat felé tömbönként haladva. Itt a külső határ a mocsár vagy a sáncárok. A telkek jóval nagyobbak, mint a Belvárosban, hiszen a házakhoz udvaron kívül megművelhető kertek is tartoztak. Az itt élő népesség foglalkozása a földrajzi adottságoknak, a mocsaras, vízfolyásos területnek felelt meg. Főleg a vízigényes szakmák képviselői telepedtek itt meg: vargák (6 fő), csizmadiák (5 fő), szűcsök (8 fő), tobakok (4 fő), csapók (2 fő). A 18 szakma képviselői a mezőgazdasághoz kapcsolódnak: kovács (5 fő), lakatos (2 fő), fazekas (5 fő), vagy a mindennapi élet szükségleteit kielégítő ipart űznek: mészáros (2 fő), szabó (8 fő), gombkötő (1 fő), süveges (1 fő). Az építőipart néhány kőműves és ács képviselte. Nemzetiségi szempontból a magyar (109 fő) és a rác (51 fő) népelem dominált a német (6 fő) és egyéb (8 fő) népcsoport mellett. De éltek még itt 6 házban a felszabaduláskor itt maradt törökök is: Török János (97. sz,), Török Péter (117. sz.), Török János (124. sz.), Török Bálint (129. sz:), Török István (142. sz.) és Török Jakab (148. sz.).

8 1698-ban az észak-nyugaton elterülő Budai külváros, amelynek legdélibb része a mai Berényi út, középhelyet foglal el lélekszám szerint a legkisebb Belváros és a legnagyobb Palotai külváros között, 122 ingatr lanával. Mindössze 9 üres telke van. A népesség nemzetiségi hovatarto^ zását tekintve legtöbb a magyar (74 fő), utána következik a német (25 fő), a rác (11 fő), és néhány ismeretlen eredetű polgár. Az ingatlanok kiosztásakor nem egy, már belvárosi háztulajdonos szerzett itt magának újabb ingatlanokat, általában vezető tisztviselők, katonák pl. Miskei István (47. sz.), Michael Schinigin (10. sz.), Péter Stettner kádár (102. sz.), Christoph Corherr császári élelmezési tiszt (115. sz.), Michael Hiemer (78. sz.). A foglalkozási megoszlás esetleges, falusias jellegű kézműiparosok.: molnár (1 fő), varga (2 fő), kovács (4 fő), szabó (1 fő) és kádár (1 fő) élnek itt.

9 ;

.-.:.