Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Farkas Gábor: Csíkvár a történelem sodrában 1543 – 1687

lalása után történt, amikor semmi remény sem volt arra, hogy onnan segélycsapat érkezzék a keresztények ellen. A török azonban 1602-ben visszatért a térségbe és Fehérvár ostromát készítették elő. Már június elején török lovasság portyázott az átjáró körül. Egyik alkalommal a csíkvári Somkönál Török István portyavezér 10 török lovast meg is támadótt végvári vitézeivel, de jelentősebb veszteség árán az erődöt még megvédte. Augusztus 6-án azonban 300 török szpáhi közelgett Csíkvár felé, és a magyar őrség ezt a csapatot nem várta be, hanem szanaszét futott. A törökök őrséget helyeztek ide. a sáncokat megerősítették. Csíkvárról ezután igen sok adat áll rendelkezésre. A török források nem Csíkvárnak, hanem Battyánnak nevezik, azaz Battyán város egy részeként kezelik. Az őrsége a 17. század folyamán nem volt számottevő, hiszen elhelyezni sem tudtak volna itt 60—70 főnél többet. 1608—1620 között 54 ember szolgált az erődben, összehasonlításul megemlítem, hogy ezidőben Csókakővárban 47 fő, Szirt-Bogárdon 44 fő, Palotán 153 ember adja a török őrséget. Ismerjük 1608-tól az erődben szolgáló katonai elöljárók neveit is: pl. Dimitri aga, Abdi aga, Omár kiája, Ajnakhán aga. 1631—1635 között a csíkvári őrség 58 fő volt. A 17. század egészében a királyi Magyarország váraiból gyakoriak a beütések a hódoltságba. A portyák Csikváron keresztül jutottak el a Duna—Sárvíz közti területekre, vagy a Sárvíz mocsarain keltek át olyan egyének vezetésével, akik jól ismerték ezt a terepet. 1645 nyarán a Rábaközből Csampay Gyurko portyázott a Sárvíz mentén, akik Láng és Soponya között 4 csíkvári törökre rontottak. A törökök közül azonban egyik elmenekült, és fel tudta lármázni a palotai, a csíkvári és a fehérvári törököt, akik Csampay csapatát üldözőbe vették. A csíkvári erősségben a török kémeket is tartott, akik a magyar végvári portyákat szemmel tartották, és közeledésükről a jeleket a Belátóhegyről adták le a fehérvári töröknek. így 1648 januárjában jelentették azt is, hogy Batthyány Ádám Csíkvár erősségét akarja megtámadni. A fehérvári török parancsnok Csíkvár megerősítésére sürgősen 150 gyalogost küldött, a környék jobbágyságából pedig török segédcsapatot szervezett, hogy a magyar végváriak ellen segédkezzenek nekik. Azt is meghagyták a jobbágyoknak, hogy a magyar portyázok útvonalait jelentsék a csíkvári erődben. Amennyiben ezt nem tették, illetve ha a magyar portyázok váratlanul jelentek meg a Sárvíz vidékén, akkor megtorlást hajtottak végre. 1649 novemberében a csíkvári őrség azzal vádolta a környék jobbágyait, hogy a veszprémi huszárokkal együtt harcoltak a csíkváriak ellen. Névszerint 3 battyáni lakost vádoltak, akiket Fehérvárra el is hurcolt a török. Kas Gergelyről azt mondották, hogy a huszárokat a Sárvíz átkelőin vezette, továbbá Szeredi Mihály és Varga Márton került még fogságba. Az elfogottak érdekében magyar földesuruk. Batthyány Ádám a budai pasánál interveniált, és a többi között azt írta neki, hogy a hódoltságban ezelőtt nem volt szokás, hogy hamis vádak alapján elhurcolják a jobbágyságot. A török megbüntette Battyán város egész lakosságát is, hiszen a Sárréten felgyújtotta összegyűjtött szénájukat. A Batthyányuradalom falvaiból a lakosság — a török állandó zaklatásai miatt — az elvonulást latolgatta. A szomszédos magyar várak egyesített őrségei 1661