Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Farkas Gábor: Csókakővár a törökellenes küzdelmek idején 1543 – 1687

zelsége miatt azonban az elfoglalt erősséget a veszprémiek még nem merték megtartani. Buda körülkerítésével egyidőben a hadvezetésnek biztosítania kellett magát egy esetleges török támadástól, amely mindenekelőtt Székesfehérvár felől érhette volna az ostromlókat, de híre érkezett egy török felmentő sereg jövetelének is. Az utak megfigyelésére portyázó egységeket korábban is kiküldtek, de 1686. június 21-én a Sárvíz mellékére vezényelték a lovasság egy részét Pálffy János generálissal az élen. Itt különösen az átjárók körüli terepet erősítették meg lovasegységekkel és Székesfehérvár környékét. Augusztus l-jén azonban a lovasokat Buda alá vezényelték, részben pótolni kellett a veszteségeket, másrészt a védelmet is megerősítették velük. Tudjuk, hogy 15 km hosszú körsáncot építettek az osromot végzők védelmére. Augusztus 5-én a török nagyvezér felmentő seregének egy része Martonvásárnál állt. 8-án 3—4 ezer fős török lovasság felbukkant Buda alatt, de Batthyány Ádám csapata szétverte őket. A fősereg ekkor a nagyvezérrel együtt Adonyban állomásozott. A felmentő sereg 60 ezer harcosból állt. A sereg 12-én Érd palánkjaitól indult el Buda felé. A nagyvezér a szövetséges tábort nem tudta áttörni, a támadó török sereg meghátrált és Szulejmán nagyvezér Ercsibe vonult vissza. Augusztus 24-étől tesznek ugyan kísérletet, hogy csapatai a budai várba bejussanak, de döntő ütközetre az ostromlókkal nem bocsátkoztak. Így tulajdonképpen a török nagyvezér szeme láttára esett el Buda, illetve jutott a keresztény szövetséges seregek kezére. Ez 1686. szetember 2-án történt és 1687 májusában magyar huszárok ostrom alá vették Csókakőt. Az ostromot Zichy István győri alparancsnok vezette, aki Esztergomból" elhozatta Tüzes Gábort, a fortélyos tűzmestert, 60 muskétással, 1687. október 15-én Tüzes Gábor fel is állította bombavetőit: október 17-én három bombát belövetett a várba. Délután 3 órakor a török őrség fehér zászló kitűzésével jelezte, hogy megadta magát. Csókakő visszavívása ezzel megtörtént. Tüzes Gábor ferences barát volt, akit már a budai táborba az ostromlók közé is elküldtek. Július 26-án érkezett oda a magakészítette éghető keverékével. Még ezen a napon ki is próbálják a csodafegyvert, mégpedig azon a részen, ahol az ostromot a bajorok végezték. Az éghető anyagot a tüzérek a nagyrondellát lezáró cölöpfalra lőtték, amelyen olyan lángtengert keletkeztetett, melyet a török védők nem tudtak eloltani. Ugyanis, ha ezt az anyagot vízzel oltották, még jobban égett. 1686 nyár utolján, ősz elején Fejér megye letiport, legázolt, fölégetett földekből állt. Harminc mérföldes körzetben Buda körül nem is lehetett ép települést találni. A családok nagy része elmenekült, elpusztult. Akik megmaradtak, barlangokban, erdőkben, nádasokban éltek, de egy részük a vándor hordákhoz csatlakozott. Az embereknek élelmük nem volt, elhullott lovak, öszvérek, tevék húsát ették. Az utazók és a katonák elmondása szerint néhány rongyos, kiéhezett ember tartózkodott a leégett falvakban, vagy élelmet koldult az utak mentén az utasoktól. A föld népe számára a török és a szövetséges csapatok egyaránt veszedelmet hoztak. Újra menekülnie kellett a csókakői váruradalom népének is. Székesfehérvár és környéke 1688. május 19-én szabadult fel a