Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Móra Magda: A középkori egyházi intézmények pusztulása Székesfehérváron a hódoltság idején 1543 – 1688

templomról, 15 de itt feltehetően korábban is állt legalább egy kápolna, mert ezen a területen éltek a Székesfehérvári Káptalan jobbágyai. Mikor a török seregek 1543. szeptember 2-án elfoglalták Székesfe­hérvárt, Dzselálzáde Musztafa török történetíró így látta a várost: „Szép és szilárd építésű város, kifogástalan palotákkal, igen magas templomok­kal és tornyokkal, s csodálatos alakban, művészileg épített zárdákkal." 16 Az 1543. évi ostrom alkalmával a várfalakon belüli épületek, sőt a külvárosi templomok egy része, és sok magánház is épségben maradt. Székesfehérvár legjelentősebb egyházi és világi intézményeinek műkö­dése azonban megszűnt. A török seregek közeledtének hírére elmenekült Fejér vármegye vezetősége, a káptalan, a johanniták konventje és másutt kerestek otthont a kolostorok szerzetesei is. A város 1543. évi ostroma idején a ferencrendiek erőddé alakított kolostorát és templomát rommá lőtték. Ez az épületegyüttes 1546-ban ár­verésre került. 1 ' Ugyanebben az évben hasonló módon értékesítették a Szigeten a János lovagok templomát, amely dűlőfélben volt ugyan, de Musztafa fürdős megvásárolta. 18 Szent Mihály-temploma átvészelte az el­ső ostromot és itt helyezték el Zápolya koporsóját, mikor Achmed basa parancsára el kellett távolítani a Boldogasszony egyházából. 19 A domonkosoknak a Budai külvárosban álló temploma és kolostora és az ottani Szent Miklós prépostság, ha túl is élték az első ostromot, bi­zonyára a tűz martalékai lettek 1593-ban, mikor a királyi seregek Szé­kesfehérvár visszavételére készülve felégették a külvárosokat. Hasonló sorsra juthattak a külvárosok kápolnái is. A XVI. század közepén Székesfehérvár a török császári kincstár tu­lajdona lett. 1601. szeptember 21.—1602. agusztus 29-ig átmenetileg a Habsburg császár kezére került a város. Az ostrom első napjaiban tör­tént, hogy a törökök felgyújtották a királyi palotát és a tovább terjedő tűz elérte a bazilikában tárolt nagymennyiségű lőport és az felrobbant. Ekkor súlyos károk keletkeztek a környező épületekben is. Több, kisebb-nagyobb fehérvári templom alapjaiban azért élte túl a török hódoltság idejét, mert az épületeket a mohamedán lakosság dzsáminak használta. A törökök még 1543-ban, hamarosan az ostrom után egy megfelelő épületet kerestek, hogy mohamedán imaházzá alakítsák. Erre legalkalma­sabbnak látszott a várbeli Szent Péter-templom. Ezt nevezték el Szulej­mán szultán dzsámijának. 20 Dzselálzáde Musztafa 1543-ban még meglepődve látta a királyi ba­zilika gazdag szépségét. Leírásában sejteti, hogy itt egészen más épületbe került, mint amit a mohamedán szem saját imaházaiban megszokott. ..Ennek minden szögletében és zugában drága márványból vagy kőből kifaragott csodálatos alakok voltak . . . írja. Itt-ott egy bálványimádónak sírhelye, máshol egy-egy feslett erkölcsű gyaurnak sírköve. Minden szög­letében kőből csinált koporsókban utálatos alakok . . . kiknek fejökre csil­logó drágakövekkel kirakott koronákat, mellükre arany és ezüst kereszte­ket, kardokat és handsárokat tettek, ujjaikra pedig nagy értékű arany­gyűrűket húztak ékességül . . ." ai

Next

/
Oldalképek
Tartalom