Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)

Tanulmányok - Farkas Gábor: A török hódoltság krónikája Székesfehérváron és Fejér megyében (1526) 1543 – 1688 (1690)

1603. — Neby, a székesfehérvári szandzsák bég; — Orucy aga, fehérvári olajbég. 1604. — Ibrahim, székesfehérvári szandzsákbég; Mehmet aga, fehérvári olajbég; Kurth aga, fehérvári besli aga; ' Bali aga, fehérvári besli aga; november 13. Török István Pápáról egy lovas csapatot küldött Fehérvár alá, kémleljék ki, hogy Fehérvárnál van-e török had? 1605. — Ilbrahim fehérvári szandzsákbég (főszandzsákbégnek és fő helytartónak nevezi magát); Juszuf ispánja itt szolgál, akinek felesége a keresztények fogságában meghalt; — Wathay Ferenc, Székesfehérvár volt helyettes parancsnoka Konstantinápolyban a Csonka toronyban raboskodott. A török megígérte, hogy a Komáromban fogságban lévő szekszárdi bégért (Ali) hajlandó kicserélni; — A tatárok a fehérvári mezőn táboroztak, de gyülekezett a török had is. 1606. — Halil iszpája Fehérvárott. 1608. — „Bicskei falu Pöczétye 1608" feliratú bélyegző azt jelzi, hogy a ,,hosszú háború" után a lakosság visszaköltözött a faluba. 1610. — Izmail aga, fehérvári olajbég. 1613. október 26. E napok előtt mintegy 30 lovas Egerszegről Fehérvár alatt portyáztak, ahol janicsárokkal találkoztak, és sikeres csatát vívtak velük. 1614. — Ahmat a fehérvári szandzsákbég. 1616. — Tanúvallomás a fehérvári prépostság javairól: 1536-ban Péter prépost a következő faluktól kapta jövedelmeit: Ságh, Szent Mihály,