Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (Székesfehérvár, 1989)
Tanulmányok - Szakály Ferenc: Székesfehérvár visszafoglalása 1688. május 19-én
szerdár pasa, s októberben innen indult ismét meg a hosszú küzdelem során kivérzett szövetségesek ellen, akik — két tűz közé szorulván — csakhamar kénytelenek voltak felhagyni az ostrommal. 7 Ennek megismétlődését megakadályozandó Károly lotharingiai herceg 1686-ban főként a Sárvíz-mente s azon belül különösen Székesfehérvár szemmel tartására küldte ki a szövetséges lovasságot 8 , amely júliusban — úgy tűnik, változó kimenetelű — összecsapásokba bonyolódott a fehérvári őrséggel 9 , s amelynek parancsnoka július végén felszólította a fehérvári pasát a megadásra. 1 " Székesfehérvárnak vetette hátát Szári Szuljemán nagyvezír Buda felmentésére érkezett serege is, majd ugyanide vonult vissza, miután Buda elestét nem tudta meggátolni, és mielőtt megkezdte volna menekülését Eszék irányába. 11 Még mielőtt Buda 1686-as ostroma megkezdődött volna, ismételten szóba került Székesfehérvár — Budáét előkészítő — ostromának terve is. Ez azonban nem annyira érett stratégiai megfontolásokból, hanem a szövetséges vezérkart megosztó rivalizálásból eredt. A Haditanács elnöke, Hermann badeni őrgróf vezette „párt" olymódon kívánta meggyengíteni a Buda ostromát követelő Károly lotharingiai herceg befolyását, hogy az erők megosztását és azt javasolta, hogy az önálló- hadműveletekre vágyakozó Miksa Emánuel bajor választófejedelem előbb Székesfehérvárt, egy másik seregtest pedig Egert fogja ostrom alá, s az egyesült sereg csak ezek elfoglalása után vonuljon Buda alá. 1 * Ennek a t.ervezgetésnek — amely a legjobb hiszemű értelmezés szerint is Székesfehérvár erejének túlbecsülésén alapult — annyi haszna mindenesetre lett, hogy a befutott ellentmondó hírektől megzavarodott Abdurrahman budai pasa közvetlenül a budai ostrom megkezdése előtt jelentős erősítéseket juttatott a veszélyeztetettnek hitt Fehérvárra, amivel alaposan meggyengítette saját erősségének védelmét. 13 Hogy Fehérvár sorsa mennyire Budáénak a függvénye volt, jól mutatja, hogy Abdurrahman utóbb felajánlotta a szövetséges hadvezérletnek: átenged nekik több erősséget — köztük Székesfehérvárt is —, ha elállnak Buda visszavételétől. 1 ' 1 Ajánlatát éppúgy viszautasították, mint Szuljemán nagyvezírét, aki utóbb Eger és Szigetvár mellett Székesfehérvárt is kész lett volna kiüríteni, ha visszakapja az összefüggő török várláncolathoz közelebb eső Siklóst és Szegedet, amelyek jobb hadműveleti bázisul kínálkoztak egy ellentámadás esetén, mint a messze a török vonalak előtt álló Székesfehérvár és Eger. (A hírek szerint a nagyvezír 1686. szeptember végén csökkentette is e két vár Őrségét. 15 ) Egyébként véleményünk szerint azoknak a váraknak a kiürítése, amelyek a szövetséges sereg váratlanul gyors 1686 87-es előrenyomulása" 5 következtében szigetként maradtak vissza a Dunántúlon és a Tiszántúlon (Kanizsa, Szigetvár, Székesfehérvár, Eger, Nagyvárad és Gyula), akkor is messze jobban megfelelt volna a török érdekeknek, ha nem kapnak értük cserébe már elvesztett várakat. Így, ugyanis céltalanul kötöttek le jelentős — legalább tízezer főre becsülhető — török erőket és anélkül osztották meg saját figyelmüket, hogy komolyan beleszólhattak volna az erőviszonyok alakulásába és zavarba hozhatták volna a keresztény hadvezérletet. Még akkor is, ha olyan különleges helyzetben voltak, mint Székesfehérvár, amely — ellentétben a többi, török kézen