Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város csinosítása
Hidak A hidak építése és fenntartása —• hasonló okokból — legalább olyan fontos volt, mint az utaké. Így nem lehet csodálkozni rajta, hogy maga a bécsi udvari kamara is foglalkozott vele. 1716-ban elrendelte, a következő két évben sürgette a fehérvári hidak helyreállítását. 1724-ben a város három hidat tartott fenn: a budait, a palotai kapun belül és kívül egyetegyet. A város az évi fenntartási költséget 500 forintra becsülte. Ezt az összeget maga nem tudta vállalni; — a helytartótanács utasítására hivatkozva — a kamarától kérte. Az 1730. évi hídjavítási költségek 994 forintot tettek ki. 47 1779-ben javították a várárok fahídját. Űgy iparkodtak vele, hogy a Szent György napi vásárig kész legyen/' 8 A hidakat az 1790-es évekig inkább fából építették. Ilyen híd volt pl. a Kis-Kecskeméti úton; a Lődöző utcában; a Hosszúhegyi éren; az Aszaló-völgyben stb. 49 1795-ben a város — kamarai engedéllyel — lOOOforintot vett fel az Yblacker örökösöktől a hidak (pl. a Király-híd) javíttatására. Ekkor mérlegelte a tanács először, hogy érdemesebb a fa- helyett kőhidat csináltatni, mert — ha drágább is, de — tovább tart. Ez vezette a várost, amikor a palotai régi sorompónál lévő hidat 612 forintért kőből csináltatta meg (a fahíd 153 forintba került volna). 1802-ben a gazdasági ülés is javasolta, hogy a hidakat kőből építsék, mert különben ,,a hidak javítása kimondhatatlan költségeket jelent". Ezt vették figyelembe 1809-ben a Lepsényi úton lévő híd építésekor is. 1814-ben a tanács úgy határozott, hogy — az anyagi erőtől függően — évente két-három kőhidat kell csináltatni. 50 A város nem zárkózott el az elől, hogy a magánosok is építsenek kisebb hidakat, ha arra szükségük volt. 1752-ben pl. megengedték Tatai Istvánnal:, hogy a háza mögötti csatornát híddal fedje be, hogy terményeit be tudja hordani. 1788-ban egy másik polgárnak nemcsak engedélyt, hanem nyolc öl követ és 500 téglát is adtak. Ilyen esetben azonban mindig kikötötték, hogy a fenntartás a magánszemély dolga és a tanács bármikor lebontathatta a hidat (pl. ha utcarendezés miatt erre szükség volt). 1802-ben a kálozi fogadós, aki a városban házat vett, kért kőhíd építésére engedélyt. A tanács szerint „eddig ez szokatlan dolog (pedig, amint a fenti példák mutatják, nem volt az), hogy valaki hidat épít". Miután a helyszínt két tanácsos megszemlélte, a fogadós megkapta az engedélyt. A 1818-ban építették újjá a Hosszú-hidat, amely a Kállómalom irányában, a Gaja-patakon volt. Először 1755-ben említik a források, amikor az építésére minden polgárnak és lakosnak, akinek vonósmarhája volt, nyolcszor kellett fordulnia (akinek nem volt, az három nap in natura dolgozott). 1792 tavaszán a hóolvadással járó áradás elragadta a hidat. 1798ban a Kállómalomnál lévő híd is javításra szorult. 1809-ben a háborús szállítások mindkét hidat tönkretették; ekkor gerendákkal erősítették meg. A Hosszú-hidat 1818-ban építették újjá, ezúttal kőből. Alapjában irományokat helyeztek el (másukat a levéltárba tették). Az irományon az állt: „Emlékezet! Ezen ún. Hosszú Híd, építtetett 1818-ik esztendőben, Szent Istvány királyunk által ezelőtt 818 esztendőkkel föl építtetett, és azután az ellenség által elpusztult Nagy Templom fundamenum kövei
