Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város csinosítása

1814-ben kövezték a Lövöldöző utcát, 1820-ban a püspökség előtti utcát, 1821-ben a Búzapiacot, a Kaszárnya utcát, a Palotai utcát; 1823ban a Nagy utcát; 1824-ben a vásárálláson épített új házak előtti részt; 1828-ban a Halpiactól a Rác utcába vezető Kis utcát; 1832-ben a Kígyó utcát (itt a munkabért a lakosok vállalták); 1833-ban a Palotai sorompó utcáját. Ügyhogy korszakunk végén Fényes Elek joggal írhatta: Fehérvár „utcái kövezve vannak"/'

1 1839-ben a Tolnai utca lakói panaszkodtak a járhatatlan út miatt. 1843-ban a Szömörce, a Tobak és a Sár utca lakói kérték az utak javítását. 1844-ben Ybl Miklós adta be a választópolgárok véleményét a rácvárosi Búzapiacon felszedett kövezet helyetti útépítésről,

42 1846-ban Kállinger István mérnök készített tervet az Égettvárosi utca kikövezésére, „vagy Mak Ádám rendszere szerint készítendő burkolatra". A tanács véleménye szerint az ő módszere sokkal olcsóbb, jobb és tartósabb, ezért „a mérnök, a tudomány szoros szabályai szerint, eszközölje a csinállatást"/

3 Utcanevek, házszámok Az első elnevezések a kapukhoz és külvárosokhoz (Budai, Csíkvári, Palotai) kapcsolódnak. Az egyik elsőként felbukkanó utcanév (1714) a Budai külvárosi Malom utca. 1722-ben említik a Malom, a Győri és a Zámolyi utcát, ahol fertálymesterek működtek. A Főteret (Platz) ugyancsak az 1720-as évektől kezdve emlegetik. A görögkeletiek által lakott utca a Rác utca (1735), a molnárok a Molnárok terén laktak (1750), a Budai külvárosban volt a Nagy utca (1774), a Palotai külvárosban az Első utca (1775), és az Üj utca (1786), a Budai külvárosban húzódott a Körösztösi utca (1773), de megmaradt olyan ősi utcanév is, mint a Sziget utca. A város utcáinak elnevezését 1825-ben végezték el; a neveket az elkészült mappába írva be/'' Ezt követte 1826-ban a házak számmal való ellátása. Az egyes számot (városháza) szolgaegyházi Marich Dávid ércből készítette el és a városnak ajándékozta. 1842-től az adóösszeírás már az utcák neve és a házak száma szerint történt. 1843-ban több lakos bemeszelte a város költségére készült házszámokat, mire a kapitányi hivatal megintette őket: „Tartsák épen a házszámokat, mert különben a saját költségükre íratják azokat újra". 1844-ben a Belvárosban 1—205, a Palotai külvárosban 1— 418, Tóvárosban 418—621 és a Budai külvárosban 1—521 házszám volt/ 1847-ben a tanács határozatot hozott a házszámtáblákról, amely — a választópolgárok javaslatára — a tulajdonosok költségére, pléhtáblák bevezetését tartotta jónak. A telekhivatal nyújtotta be a polgármesteri hivatalnak a házak és a házhelyek számainak jegyzékét, amely a pléhtáblákat árverés útján készíttette el. A tanács ezt „az adóösszeírás pontossága, a rendőrség és a jó rend érdekében" tartotta fontosnak, mert „a falra írt számokat részben az eső lemossa vagy lemeszelik". A választópolgárok azonban megváltoztatták a véleményüket: a tanács — nem egészen két hónap múlva — nekik engedve, eltekintett a pléhtábláktól. A fertálymesterek viszont mindenkinek megmondták a telekkönyvi számát, amit jól látható helyen fel kellett a házon tüntetni.

40