Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Gazdaság - Mezőgazdaság
ták a tartható juhok számát. Ezzel Fehérvár nem állt egyedül, hiszen Sopron és Pécs ezt már korábban megtette. 163 FIúsz év múlva újból foglalkozott a tanács a juhokkal: bizottságot küldött ki az idegen juhok összeszámlálására. A juhászok által tartható állatok számát pedig a gazdájuk juhainak a negyedrészében limitálták."'' 1763-ban a választott község kérte, hogy „a tanács rendszabályozza a juhok számát, mert újabban olyan sok a juh a városban, hogy a legelőt feleszik más polgárok szarvasmarhája elől, akik ugyanannyi porciót fizetnek". A tanács úgy döntött, hogy senki sem tarthat — elkobzás terhe mellett -—150 juhnál, a juhászok és szolgák 25 juhnál többet. Ezt a számot a következő évben — a gazdák nyomására — 200-ra (juhászoknál 30-ra) emelték. Megtiltották ugyanakkor, hogy a juhászok a saját juhaikat megbélyegezzék. Vidéki juhokat tilos volt befogadni és a saját állatokkal (vagy saját név alatt) legeltetni. A határozat után mégsem szűnt meg a sok juh miatti panasz, úgyhogy 1767-ben a kamarai biztos rendelte el: a juhok és a szarvasmarhák részére külön legelő jelölendő ki. A tanács a Budai külvárosi juhlegeltetésre a Téglavető melletti dűlőt, a Pátkai út melletti Hóhérkút környékét, a szőlők felé a csalai birkás házát, Aszalóvölgy felé a Boltoskutat; a Palotai külvárosi juhok legeltetésére a Keresztúri és a Táci utat, valamint a fövenyi határt jelölte ki. A kosok a szabad mezőn szabadon járhattak. 160 1767-ben már büntettek is a tilalmas legeltetés megszegéséért. Egy polgárt egy napra áristomba zártak, „mert juhait kihajtotta nem várva meg a biztos által előírt két hetet". A kövekező évben özvegy Nagy Jánosnénak a juhtartást teljesen megtiltották, mert állatait az összeíráskor a szomszéd határba hajtotta. Az 1768-as összeszámláláskor 2400 juhot találtak. A szám csökkenő tendenciát mutat, mert a Budai külvárosban 400, a Palotai külvárosban 284 darabot előzőleg elkoboztak. 166 1772—73-ban újból összeírták a juhokat, ennek eredményeképpen a tartható állatok számát ismét csökkentették: a gazdák 120, a juhászok 20, a bojtárok 5 öreg juhnál többet nem tarthattak. 1773-ban a kamara elrendelte a juhmező felosztását. 167 1782- ben újabb egyenetlenség és zenebona támadt a polgárok között, ezért a tanács 4000-ben limitálta a városban tartható juhok számát. Ez azonban nem oldotta meg a helyzetet: a juhtartás ellenzői a birkamezőt felszántották. Erre újabb számlálás következett, ennek során a városban 5558 juhot találtak. 1784-re a juhállomány 3574-re apadt. A birkatartó gazdák között a város vezetőit és előkelőségeit találjuk: Kiss György, Mestery Farkas és Lajos, Parraghy Ignác, Hoffmann József, Brigelius orvos, Nádallay, Hollner, Miskey, Gazdag, Tatai, Schlosser, Mihályi, Hiemer, Nagy János, Fritz József, Vinicay, Lénárth, Party. m 1783- ban a marhatartó gazdák a Hóhérkúttól elűzték a juhászt, aki így az állatokat nem tudta itatni. A juhtartók a kamaránál tett panaszukban arra hivatkoztak, hogy a „birkákból nemcsak nekik van hasznuk, hanem ellátják gyapjúval a császári fabrikákat is. Borból, gabonából nem tehetnek semmi commerciumot sem, mert a víztől messze vannak. A birkatartó gazdák így egyedül ebből élnek. A munkában lévő canalis által remélhetőleg nő a terület, így több föld jut legelőnek is, amelyen kétszer annyi barom is elférne". Az ügyben tanúkihallgatás is
