Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Katolikusok
1795-ben Filó Edvárd, a ferences konvent gvárdiánja kérte a várost, hogy egyházi szolgálataikért szénát adjon a város. A tanács válasza: „A ferences rend az istentiszteletek tartásában, a lelkek gondozásában, a két (magyar és német) külvárosi parochia ellátásában nem kis érdemeket szerzett. Ezért a két boglya szénát megkapják". A következő évben a szindikus, Braun József kérte, hogy a vásárolt kert után a városnak járó keresztpénzt ne kelljen megfizetniök. A város ezt alamizsnaként engedte el. 1-' 1806-ban Mózer János páter kérte a várostól a szénaalamizsnát. A tanács két szekér szénát adott, „mivel a betegek lelki gondviselését végzik". 1807-ben 50 mérő búzát és két boglya szénát kaptak, „szokásos évi alamizsnaként". Az alamizsna annyira szokássá vált, hogy az 1816. márciusi gazdasági ülés jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk: „ha kérnek (az új termésből) kell nekik adni 30 mérő búzát, mivel többrendbeli szolgálatot tettek a városnak". A városban nemcsak a helybeli, hanem a móri ferencesek is koldultak. 1 ''' 1823-ban — könyörgésökre — 5 mázsa szénát kaptak, mivel „a rossz utak miatt nem tudnak koldulni menni". 1839-ben volt napirenden a ferences kertek és pince adómentessége. A választott község ezt nem nézte jó szemmel, meg akarta szüntetni. A tanács azzal az indokolással állt a mentesség mellé, „hogy az atyák milyen szolgálatot tettek a városban". 1840-ben „elavult és az idő miatt elszennyesedett templomuk belül való kitakarítására és fehérítésére" kéregettek. 1848-ban az addig szokásos búzasegély helyett 60 ezüst forintot kaptak. 120 A tanács többször próbálkozott, hogy beleszóljon a ferencesek életébe. 1815-ben a ferences káptalanhoz fordult, hogy évi 100 forint fizetésért jelöljön ki egy személyt, aki „magyar és német nyelven hittant oktat a nemzeti oskolában". Ugyanebben az évben — a polgárok kérésére — a tanács a provinciálishoz fordult: hosszabbítsa meg Balogh Károly gvárdiánt a városban. 1821-ben a város adott ki igazolást Bernát atya magaviseletéről, tanúlevelet az itteni kolostorban töltött idejéről. 1834ben a város a püspöktől kérte, hogy helyeztesse el Frantsits Zsigmond gvárdiánt, „aki bátorkodott egy, a tanácsot tetemesen sértő levelet feladni." A püspök válasza szerint ez túl nagy büntetés lenne. Inkább azt javasolta, hogy a gvárdián kövesse meg a tanácsot. A tanács ebbe bele is nyugodott. 1837-ben Gotthard Vince atya és Isten igéjének hirdetője kért — elhelyezése előtt — tanúlevelet magatartásáról a várostól. Az elintézés: „Kitűnt az igehirdetésben és magaviseletében; erről bizonyságlevelet kap. Kérik viszont a káptalani helytartót, hogy nevezett a szerzetesgyűlésig maradjon a városban, mert hirtelen távozása a népben megilletődést és botránkozást okozna". 12 ' Karmeliták Röviddel a felszabadulás után jelentek meg a szemlélődéssel és lelkipásztorkodással foglalkozó sarus karmeliták. Az építkezés gondolatával korán foglalkozni kezdtek; a város már 1718-ban 1500 téglát adott nekik. 1721-ben 3000 téglát kaptak a Nepomuki Szent János kápolna építésére. 128
