Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Kultúra
Nyilvános tánc, bálok A nyilvános táncot (saltus publicus) a tanács nem nézte jó szemmel, a XVIII. század első felében nem is találkozunk vele. Miután azonban elkerülhetetlen, hogy ahol bort és pálinkát mérnek, táncoljanak is, az 1760-as évektől kezdve megpróbálta ellenőrzése alá vonni. 1762-ben pl. megtiltották az egyik bormérésben a táncot, mivel a csapos és a pincér egy pásztort megvert és a pénzét is elvette. 192 Az 1770-es évektől kezdve farsangkor megengedték a nyilvános táncot a fogadókban, de csak tanácsi biztos (chorearum comissarius) jelenlétében és ha a bérlő 10 forintot fizetett a szegényház javára. A biztos a közrendre és az erkölcsökre felügyelt; különösen a verekedéseket igyekezett megakadályozni. A tánc és az ivászat azonban télen 9, nyáron 10 óra után tilos volt. A zenész 24 botot, a kocsmáros börtönbüntetést kapott, ha a városi pandúrok a tilalom megszegésén kapták őket. 1 ' 13 1787- ben az alispán magyarázatot kért arról, hogy a bálokból származó bevételeket (akkor pl. 39 forint 45 dénár) számolja el a város a szegények javára, amikor nincs is szegénypénztár. A tanács válasza: „A városban csak kórházi pénztár van. Ide vételezik be a szegénypénzeket (a perselypénzt is) és ebből tartják a kórházban lévő szegényeket (Hausarmen), a megesett nőket és a tűzkárt szenvedetteket." 194 1788- tól kezdve a bálokra jegyeket (Billieta) árultak. 1789-ben pl. a farsangi bálok biztosai jelentették: a jegyekből 480 forint jött be, aminek 6%-át a szegények kapták. A következő évi farsangi szezon hasonló (500 forint) bevételt hozott. 1791-ben a táncos helyeket három osztályba sorolták. Az elsőosztályúak 10, a másodosztályúak 6 és a harmadosztályúak 1 forintot fizettek a szegények javára. 195 A bérlők vagy tulajdonosok természetesen nem örültek a tanácsi bálbiztosnak. 1792-ben pl. Taucher József a házában szokásos tánchoz kiküldött tanácsi biztost megakadályozta hivatala gyakorlásában, sőt arcul is ütötte. A tanács 24 órai börtönre ítélte, ,,hogy a jövőben az ilyentől tartózkodj ék". 196 1792-ben Linzer Ferenc telekkönyvi felügyelőt és Vass János írnokot küldte ki a tanács a Veteranische Hölle-be táncfelügyelőnek. 1799-ben (március hóban) 222 biléta kelt el, 20 krajcárjával. 1801 januárjában a tanács a Fekete Sasban tartott bálra 10 krajcáros bilétát írt elő. Rauch János bérlő azonban tiltakozott ez ellen, mondván, hogy ,,az ár a zenészek fizetésére kell". 197 1799 januárjában a Fekete Sas bérlője kérte, hogy vasárnap és hétfőn köztáncot, szerdai napokon pedig nemestáncot tarthasson. A következő évben pedig azt kérte, hogy vasárnap és szerdán nemesebb táncokat járhassanak a vendégei. A tanács mindkét évben eleget tett a kérésnek; felügyeletre Braun József városi kapitányt küldte ki. 198 Álorcás bálok tartását kezdetben tiltották; az első engedélyt Szluha Antal kapta 1803-ban. Ez a privilégium nyilván azért járt neki, mert házában helyt adott a színháznak is. 1804-ben Fasching András az Arany Szarvas és Rauch János a Fekete Sas vendéglőse hiába kérte ugyanezt. A bálengedélyt csak azzal a feltétellel kapták meg, ,,ha a vendégeket viszszatartják attól, hogy álarcot viseljenek". Rauch erre panaszt tett a tanácsnál: előadta, hogy ő és családja már 30 éve rendez a városban bálokat
