Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság

minden újonnan felvett polgártól a polgártaksán felüli külön pénzt szedtek egyenruhára, ha maga nem akart beállni a polgárőrök közé.

247 1843 augusztusára már volt egy csapat, a fegyveres gyakorlatban eléggé járatos polgárőr. A városi tanács, „mint főparancsnok" szemlélte meg; Farkas Ferenc nagyprépost, mint tábori lelkész, eskette fel őket.

2/

'

8 Ebben az évben alkotta meg a tanács „az egyenruhás polgári katonák számára kimunkált szabályokat". Eszerint fő kötelességük a királyi trón a haza, de leginkább a belcsend védelme, ami minden jólét gyökere. A polgárőr kötelessége volt magát a íegyverfogásban gyakorolni (ezt hetenként egyszer, csütörtökön délután tették), 43 forintot fizetni az egyenruhára, tiszteletet adni az ezredesen kívül a fő- és altiszt uraknak (ez utóbbiakat maguk választották). Teljes díszben kellett megjelenniük minden egyházi és világi szertartásnál és ünnepnél, ha az ezredes a közbátorság fenntartására azt szükségesnek látta. Fegyverére, öltönyére gondot viselt, bármikor használható állapotban tartotta. A szolgálati idő hat egymás után következő év volt. Polgárőr lehetett polgár, birtokos, vagy mesterember (akinek nem volt polgárjoga, egy éven belül meg kellett szereznie). Az elhalt polgárőröket, katonai tisztelettel temették el. Ha a felesküdött polgári katona nem teljesítette a kötelességét, a közösen választott törvényszék elé állították. A tanács szolgálati szabályokat alkotott külön a káplárok, az őrmesterek, az alhadnagyok, főhadnagyok, a kapitányok, a főstrázsamester, a zászlós, az al- és főkormányzótiszt és a segédtiszt számára.

2

'

9 Az 1843. évi parádé alkalmából a polgárőr-kapitány arra kért engedélyt, hogy mivel a német vezényszavakat még nem fordították le magyarra, németül vezényelhessenek. A tanács ehhez előbb nem járult hozzá, mert a felújításkor kimondták, hogy a kormányzás nyelve a magyar. A polgárőrség újabb kérésére végül mégis megengedték a parádén a német vezényszót, de beszereztek egy magyar katonai parancsszó tárt .

2:,íl A polgárőrség rendszeresen közgyűlést tartott. Ezen választották meg a tiszteket: ezt a tanács hagyta jóvá. A közgyűlést az ezredes hívhatta össze. Erre a posztra gróf Zichy Aladárt kérték fel, „mivel mint boldogult atyja, ő is vonzódik a városi polgárőrség iránt". A gróf a felkérést elfogadta, „mivel a grófi család régi időktől fogva szíves hajlandóságot tanúsít a város iránt".

2

'

1 A városban állomásozó katonaság ezúttal sem örült a polgárőrség feltámasztásának. 1844 júniusában a katonai parancsnok azért tett panaszt^ mert a polgárőrség, fél órával a katonai takarodó után, újból takarodót fújt. „Minden katonai dobjelet —' írta —, csak a katonai parancsnok megbízásából lehet vezetni. Ezért ha ilyet akar a polgárőrség, jelentsék a katonai parancsnoknak". A tanács ezúttal szót fogadott: minden gyakorlatot előre jelentett a katonaságnak.

2

'

21 1846-ban a tanács határozatot hozott a polgárőrségről: „A polgári fegyveres szolgálat, a város védelme fegyverrel, a polgárok esküdt kötelessége". Ezért minden testileg alkalmas új polgárt köteleztek, hogy az őrseregbe álljon. Ha nem, 5 ezüst forintot szedtek tőle.

2j:i Ugyanebben az évben tömegesen mondtak le a tisztek, köztük gróf Zichy Aladár ezredes, Braun József kapitány és a tábori lelkész, Farkas FMTÉ 17 257