Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Gazdaság - Mezőgazdaság

elrothadt a földben. így nem lehet csodálni, hogy a következő év tavaszán összeírták a lakosoknál lévő gabonát. A magánosoknál 8221 mérőt, a boltokban 472 mázsát találtak. Ez elég a lakosságnak, a piacon elég van belőle mindennap — írta a tanács. Más kérdés, hogy nagy részének nincs keresete és ezért éhezik". A forgalom előmozdítására vidékieknek is engedélyezték, hogy a piacon negyedmázsa gabonát vegyiének, és kivihessék a városból.

37 Az 1847-es év sem volt szerencsés: sáskajárás fenyegette a várost. Niczky János, mezei rendőrbíró meghagyta a csőszöknek, pásztoroknak és lovas kerülőknek, hogy figyeljék és jelentsék a sáskák megjelenését. Ekkor a harangokat félreverik, és a lakosság pusztító szerekkel a határba megy. A tanács szerint „a leghatásosabb védekezés a sáskák összeszedése és elégetése. Ezért mihelyst a sáskák megjelennek, zajt csináló eszközökkel ki kell menni a határba, ásókkal, lapáttal, dorongokkal, szérű söprűkkel és más egyébbel felszerelve. A sáskát a síkságra kell terelni. Estétől reggelig merev állapotban vannak, akkor kell összesöpörni és öszszeszedni őket". A tanács másfél mérő agyonvert sáskáért 20 krajcárt fizetett.

38 Az 1847. évi termés (a termett keresztek fentebb említett összeszámolása alapján) búzából 45 441, rozsból 12 817, árpából 19 669 és zabból 951 mérő lett.

39 A tanács, mint vevő és eladó — a helytartótanács utasítására — figyelte és jelentette a gabonaárakat A tanácsülési jegyzőkönyvben csaknem minden évben megtaláljuk ennek a bejegyzését. 1696-ban 1 mérő búza 1 forint 25 dénár, az árpa és a köles 60—60 dénár volt. 1716-ban a kevert búza mérőjét drágán, 2 forintért, 1724-ben olcsón: 15, a tiszta búzát 50, 1724-ben a kevert búzát 60 dénárért adták/'

0 A tanács az árak ismeretében utasította időnként a kamarást: adjon el, vagy vegyen gabonát. így pl. 1733-ban a tiszta búza mérőjét ;

85, a kevertét 70, 1729-ben a régi kevert gabonát 60 dénárért adta el. 1737-ben ismét visszaállt a „jobb" búza ára az 1696-os szintre, az 1 forint 25 dénárra. Az 1740-es években — háború lévén — a gabona ára emelkedett: egy mérőt 1 forint 50 dénárért adtak. 1757-ben a kamarási hivatal 479 forintot vételezett be gabonaeladásból/'

1 1771-től a helytartótanács havonta volt kíváncsi a gabonaárakra. A piacfelügyelők a két hetipiacon (szerdán és szombaton) gyűjtötték össze az adatokat. 1774-ben a gabona ára csaknem az 1696 évivel volt azonos: a tiszta búza 1 forint 25 krajcár, kevert búza 1 forint, a zab 40, az árpa 60 krajcár. 1779-re viszont felment a zab ára, ezért a vásárbiztost utasítotották, hogy helyette árpát vegyen a városnak/'^ 1787-ben a megye és a helytartótanács —- az emelkedő gabonaárak, de főleg a török háború miatt — megtiltotta a Törökországba irányuló gabonakivitelt. A havi árjelentések tovább folytatódtak/'

3 1799-ben újból kedveztek a gabonaárak, a város ekkor 3637 forintot vett be árpa és búza eladásából. Ezt az összeget azonban 1801-ben az április—júniusi mennyiség (3839 forint) egyedül felülmúlta, a következő évben pedig csak júliusban 3644 forint volt a bevétel/'

/

' Ami kedvezett a városi pénztárnak, az a lakosságot hátrányosan érintette. Ezért 1803-ban a tanács és a választott község megszavazta, hogy „a drágaság és az alig elviselhető terményárak miatt az; adózókat minden FMTÉ 7 97