Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Gazdaság - Mezőgazdaság

Ettől kezdve a város arra törekedett, hogy minél hosszabb időre legyen ' biztosítva a bérlet. 1789-ben a kamara a hatéves bérleti időt 10 évre emelte fel. A tanács azonban örök bérletet (Erb-Pachtungj szeretett volna, ennek érdekében az uralkodóhoz is folyamodott. Arra hivatkoztak, hogy ,,a puszta, amelyet már 100'éve bérelnek, nagyon fontos a városi gazdaság szempontjából, mert az adózóknak itt tudnak földet adni, itt lehet a gazdálkodást kiterjeszteni". A szószóló az örök bérlet, érdekében a bárándi bevételekből 200 forintot fizetett a város két bécsi ügyvivőjének, az örök bérlet ügyének'előmozdításáért.

200 Az örök bérlet azonban nem sikerült. 1794-ben újabb négy évre, 1797-ben három évre nyertek meghosszabbítást; ekkor már azonban 6000 forint bérleti díjért. 1799-ben, közeledvén a bérlet lejártának ideje, a város megint azzal próbálkozott, hogy 30 évre árverés nélkül kapja meg a bérletét. A városi küldötteket felhatalmazták, hogy ha mégis árverésre kerülne a sor, 8000 forintig elmehetnek, „mivel a bérlet nélkül a város nem tud létezni". Ezt az összeget később 10 000 forintra emelték.

2

'

1 A bérleti díj 10 050 forint lett, ami azonban a városnak már túl magas volt. 1800-ban azt olvashatjuk a tanácsülési jegyzőkönyvben, hogy „a bárándi kaszáló bérleti díját a város nem tudja megfizetni". Felmerült a gondolat, hogy ne adjanak-e kaszáló bérletet a helybeli mészárosoknak vagy az abai jobbágyoknak is. A választott község az előbbihez járult csak hozzá, az abaiak nem kaptak bérletet a pusztán. A 10 050 forintos bérleti díjat két részletben kellett a királyi közalapítványi pénztár praefectusi hivatalának befizetni. Ugyanebben az évben a gazdák kérték: a tanács forduljon a helytartótanácshoz a díj leszállítása érdekében, „mivel egyrészt nagy a szárazság; a termés nem hozza meg azt az eredményt, amit igyekezetük után vártak". A helytartótanács azonban a kérés teljesítését nem látta lehetségesnek.

2

'

2 A bérleti díj 1813-ig nem változott. A tanács közben többször küldött bizottságot az örök bérlet megszerzésére. 1811-ben az uralkodótól és a helytartótanácstól kérték, a következő évben pedig Say István aljegyző Pozsonyban a nádornál kért kihallgatást ez ügyben. Mindössze annyit értek el, hogy 1812-re megkapták a bérletet; a díjat váltó forintban kellett fizetniük.

253 1812 novemberében érkezett a helytartótanács leirata, amely szerint a puszta bérleti árverése 1813 januárjában Budán, a helytartótanács épületében lesz. A város négytagú küldöttséget menesztett az árverésre azzal a felhatalmazással, hogy „a legtöbbet ígérőnél 10 forinttal többet ajánlhatnak". Az árverésen az az érdekes helyzet állt elő, hogy a legtöbbet ígérő (Polimperger) 18 500 forintot a városi küldöttek 10 forinttal felülígérték. „Az árverést végző helytartótanácsi bizottság azonban nem tudta a helyszínen eldönteni ezt a szokatlan (kis különbség miatti) tényt, és úgy döntött, hogy a helytartótanács teljes ülése elé viszi a kérdést." A városi tanács viszont utasította a küldötteit, hogy maradjanak meg az ajánlott 18 510 forint összegnél. A város ezért az összegért — 1825. május 1-jéig — meg is kapta a bérletet.

25

'

1 A tanács a válaszottt községi tagok és egyes gazdák véleményét egyenként meghallgatva; egyetértés alakult ki arra nézve, hogy a szerződést nyolc napon belül alá kell írni. A pusztai javak összeírására Nóvák Joachim közalapítványi kerületi praefectus érkezett a városba. A bér-