Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Társadalom - Polgárok , lakosok
Fehérvárott hasonlóképpen össze volt kötve a polgár- és az iparjog. A tanács 1714-ben pl. felszólította a patikust, hogy ha mesterségét folytatni akarja, szerezzen polgárjogot. Ha valamely személy felvétele ellen a céhnek kifogása volt, ,,az okokat mindig meg kell hallgatni". Van példa arra, hogy egy mestert a lakatos céh kérésére vettek fel polgárnak (1744). 1747-ben kapott polgárjogot Pcrczel István, aki akkor már vaskereskedő a városban.'' 3 A város 1751. évi határozata szerint „mesternek senkit sem lehet felvenni, ha nem szerzett polgárjogot". Akinek viszont már volt polgárjoga és utána lett mester, elsőbbsége volt másokkal szemben a céhbe való felvételnél. Van példa arra is, hogy egy tűkészítő mester 1762-ben megvette az ipart egy özvegytől, majd ezután nyerte el a polgár- és mester jogot/ 1 ' 1 1786-ban egy seborvos ismételten kérte, hogy a tudományát gyakorolhassa. A tanács válasza: „Már sok seborvos van, nem engedik neki a gyakorlatot; polgárjogot azonban kérhet és kaphat"/ d Say Ignác többször kérte a kereskedelmi rendbe való felvételét, ezt azonban nem kapta meg. A tanács 1787-ben felvette polgárnak és megállapította, hogy „ezzel összefügg a kereskedelmi rendbe való felvétel is. Kérik, hogy vegyék fel a kereskedők maguk közé"/'' II. József korszakának a továbbélését mutatja; 1791 februárjában jött meg a megye határozata arról, hogy négy céhen kívüli mészárost „a város kötelékébe felvettek." Természetesen a városi ügyész tiltakozott ellene. Ugyanebben az éven egy német cipészlegény, aki egy helybeli mester lányát akarta elvenni, a megyéhez fordult.' 17 Az iparosok és a kereskedők felvételénél a tanács ügyelt arra, hogy csak olyanokat vegyen fel, amilyen mesterség hiányzott a városban. Ha viszont nem volt rá szükség, nehezen adták meg a polgárjogot. 1803ban egy újvidéki görögkeleti a polgárjogot csak azzal a feltétellel kapta meg, „ha a szatócsságnál marad". A következő évben egy budai születésű csizmadialegény úgy kapott polgárjogot, hogy megfogadta: „Sohasem akar mesterjogot szerezni". Ugyanebben az évben egy mézespogácsa-sütőm estertol azzal tagadták meg kérése teljesítését, hogy: „Egyet már felvettek, ez elég a városban"/' 8 1808-ban Pécs város mészárszék-jogát a helytartótanács úgy hirdette meg, hogy „aki a polgárjoggal együtt pályázik rá, forduljon a pécsi városi tanácshoz"/ 9 Az 1820-as évektől kezdve egyre gyakoribb, hogy az ipart és a kereskedést polgárjog nélkül űzik. 1829-ben éppen ezért a fehérvári „elegyes ülés" (tanácsi-, választó községi) utasította a céhbiztosokat, hívják fel a céhek figyelmét: ..Minden mesternek, amikor a céhbe beáll, a polgárjogot is meg kell szereznie. Űj mestert nem lehet beírni, ha nem szerez egyúttal polgárjogot is". 50 Polgárjiak, polgárlányok A felvételnél —• szinte természetesen — előnyben részesítették a helyi polgárok fiait. Sppronban ezeknek még polgári esküt sem kellett tenniök. A fehérvári polgárok fiai közül Bemüller András városi
