Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Katolikusok
állványfát biztosította a munkához. A fedést 50 forintért vállalta a tetőfedő. A munka azonban nem fejeződött be, mivel 1745-ben tanácsi határozat született a torony végleges elkészítéséről (Hatzinger ui. nem vakolta be a falakat). 32 1743-ban Preindel Ferenc festő négy, Mihics Antal asztalos két dukátot kapott a „Dicsőség kapujának" elkészítéséért, illetve megfestéséért. 1745-ben Hiemer Sebestyén 50 forintot hagyott arra a célra, hogy a Szűzanya tiszteletére oltárt építsenek. 33 A templom állaga — az állandó javítások ellenére — sohasem volt kielégítő. 1751-ben tanácsi határozat állapította meg, hogy javíttatni, illetve a temető felé eső részt bővíteni, a főoltárt áthelyezni kell. A hozzávaló pénzt a városi háramlási pénztár adta. 34 1758—1763. között közadakozásból került sor új templom felépítésére. Az uralkodó engedélyezte, hogy a szűk és megrongálódott egyházat, amely a nagyobb ünnepek alkalmával összegyűlt hívőket nem tudta befogadni, kibővítsék. Az új templom tervrajzát a magyar kamarához terjesztették fel. A tanács az építkezés felügyeletével Stipsics Antal Jánost bízta meg, az anyagra és munkára felvigyázó (Aufschauer) Panitz Károly lett. A templomépítésre 1763-ban a polgárok fejenként 50, a lakosok 40 pénzt fizettek, mivel „más alap nincs az építkezéshez". Ugyanebben az évben a Hrabovszky-hagyatékból a hitelezők kielégítése után megmaradt 845 forintot a város erre a célra fordította. 1767-ben a templom négy ablakára „drótrostélyt" tettek. 1769-ben a város eladta az építkezéshez vett kocsikat és lovakat, „mivel a plébániatemplom körüli terhes munkák megszűnnek". Leállították a lovak számára addig végzett búza-, árpa- és zabgyűjtést is. 35 1771-ben a város — amikor az uralkodó által Szűz Mária tiszteletére Budára tervezett templom építését magának kérte — arra hivatkozott, hogy a plébániatemplom építésére és javítására 21 174 forintot adott ki. Itt jegyezném meg, hogy a templomnak 1774-ig telkei is voltak, amelyeket az évben árverésen 1130 forintért Rosty István vett meg. Ezekben az években már újból folyt a nemrégen épített egyház tatarozása. A munkák közben Lamperger Pál pallér leesett az állványról és megsérült. A város 9 forintot adott neki orvosi költségre. A főoltárkép festését 1774ben egy professzor (Vincenz Fischer) 1200 forintért vállalta el. Az aranyozási munkákat Linzer Anselm György festő 1300 forintért végezte. 30 Alapjaiban változott meg a város kegyúri kötelezettsége 1777, a püspökség alapítása után. A terheket ezután a város —• egyházjogi divisio alapján — a káptalannal közösen viselte. A plébániatemplom ui. ettől kezdve székesegyház lett. Az előző évben végzett márványozási munkák (Keller Károly végezte 200 forintért) már ezt a célt szolgálták. 1777 áprilisában a püspök részére baldachint és stallumot emeltek. A belső tér kialakítására a helytartótanács a városi pénztárból 4000 forintot engedélyezett. A város megjavíttatta a torony lépcsőit is. 3 ' Az 1780-as évek változásai nem kerülték el a plébániatemplomot és kegyurát sem. 1782-ben hirdették ki a püspök rendeletét: minden vasárnap reggel magyarul kell celebrálni a misét. Erről a céhlegényeket külön értesítették. 1786-ban a kamarást bízta meg a tanács, hogy a nagy költséggel elkészült és felhelyezett templomkupolát falaztassa alá, hogy kár ne essen benne. 38
