Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város csinosítása

hogy a házak előtt egy sor fát ültessenek, és a Palatinális utcából a Szent János-hídjára vezető helyen, ahol már úgyis sétálnak, lehetne a sétáló helyet nagyobbítani. Javasolták a kanális oldalán még egy sor fa ültetését. A sétálás már ekkor megindult, mert 1828-ban a „sétáló hely rendbehozásáról" olvashatunk.

IV

' 1836-ban már a „felsővárosi sétahely"-röl olvashatunk, amely mellett lévő artézi kút csöveinek a boltozatát javították. A következő évben a Sétatérre dűlő kerteket kerítették be. 1838-ban a belvárosi Sétatér már kicsinek bizonyult, a tanács a nagyobbítását mérlegelte. A kiküldött bizottság szerint a Dísz téren lévő (másik) sétatér szélesítése a piactól venne el helyet, „és az már amúgyis szűken van hely dolgában".

1

"

5 1838-ban a város köszönetet mondott gróf Quentin dandárparancsnoknak a város csinosításában és a Sétatér érdekében kifejtett tevékenységéért. Háader Pál 1845-ben javasolta az egész vásárállásnak mint a város legszebb terének az elegyengetését. Ezt a munkát el is kezdték, 1847 júniusában még folyt. A tanács úgy határozott, hogy a munkát az aratás idejére sem szakítják meg, nehogy az ott dolgozó „gyengébb és korosabb egyének a nagy drágaságban kereset nélkül maradjanak" (ti. mert máshol nem kapnak munkát,' ha az egyengetés leáll). Itt találkozunk először a lakosság foglalkoztatásának a gondolatával.

150 Bérkocsi Kirovits Sándor választópolgár 1832-ben kapott engedélyt két kocsi tartására, amellyel „a város határán belül a kocsizni kívánókat hordhatta". Az engedélyt meg is kapta, sőt, két évig monopóliumot is élvezett. A bérarányzat a következő volt: Ráchegy—Túrózsák 1 forint; a kereszt úttól 1 forint 15 dénár. A következő évben az éjjeli kocsikázások díját emelték, mert drágább lett a zab és a lótartás.

157 Kirovits 1834-ben újabb három évi engedélyt és kizárólagos jogot kapott, „tekintettel a közönség részére tett hasznos fáradozásaira". Kocsijait,, a szokásos taksa ellenében, a város is használta. A fiákerkocsikat, adózás szempontjából, az V. osztályba sorolták.

158 A tanács 1334-ben rendezte a fiákerkocsik díjait. Eszerint a Belvárosból valamelyik külvárosba, a sorompókon belüli vitel vagy hozás (várakozás nélkül) 45 krajcárba; a sorompón kívül (pl. Sóstóhoz, a Pestis pincékhez, a téglaégetőkhöz, a lövöldöző házhoz stb.) 1 forintba, a határban lévő földekre, rétekre, valamint miden óra 1 forintba; este a teátrumba, a bálokba vitel vagy hozás 1 forintba, a temetőkhöz való vitel— hozás 1 forint 30 krajcárba, a szőlőkbe vitel 1 forint 15 krajcárba került. A több órás kocsikázás díját a felek határozták meg.

159 1836-ban kapott letelepedési engedélyt egy másik bérkocsis, a csehországi születésű Mrazek József, aki özv. Veidl Istvánná szekereit és lovait vette meg és Pestre kezdett fuvarozni. 1840-től (20. tc.) kezdve a város a fuvarosok számára könyvecskéket nyomtatott és adott ki. A városban dobszóval hirdették ki a pesti kereskedők nyilatkozatát: áruikat csak olyan fuvarosokkal szállíttatják, akik az illetékes hatóságtól megkapták az előírt könyvecskéket.

160