Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egészségügy
1829-ben a városnak többrendbeli orvosi eszközei voltak, amelyeket tisztogatni és a rosszak helyet újat venni kellett. Ebben az évben a kamarási hivatal 161 forintot költött erre a célra. A következő évben a városban tartózkodó vándorköszörűs 100 forintot kért a boncoló eszközök élesítéséért. 2 ' 1 1833-ban Say Ferenc főorvos jelentette, hogy „Pesten két vidéki orvos ásványos mágneses csudás gyógyításokat visz végbe"'. Javaslatára a város ilyen mágnest vásárolt. 25 Az 1840-es években a város kórházi bonceszközöket, sebészszereket vásárolt. A főorvos jelentése szerint az orvosi műszereket 30 éve vették. A tanács őt bízta meg, hogy ,,a szükséges újabb és célirányosabb szerkezetű műszerek jegyzékét és árát mutassa be". 20 Már a fentebbi, 1769. évi szabályozásból kitűnt a városi orvos tevékenységi köre: a hozzáforduló beteget tanáccsal és recepttel látta el; vizitálta a polgári és katonai kórházat; évente ellenőrizte a gyógyszertárat; orvosi ügyekben szakvéleményt adott, vizsgálta a seborvosokat és a bábákat. 27 Fontos feladata volt a halottszemle elvégzése vagy megszervezése, illetve felügyelete. A városi orvosoknak nem nagyon tetszett ez a feladat, „mert inkább a beteget kell vizsgálniuk, mint a hullákat". A szemlét ezért rendszerint a seborvosokkal végeztették. A plébános néha vonakodott elfogadni az általuk kiállított halotti bizonyítványokat. 28 1806-ban Khor Ferenc városi orvos a súlyos betegségek megelőzésére javasolta, hogy a halottakat 12 órán belül temessék el, „hogy a belőlük kiszálló gőzök ne fertőzhessenek". Az orvosok és seborvosok állítsanak ki a halottakról vizsgálati cédulát; a plébános ilyen nélkül ne temessen. A halottakat ne alkalmi kocsin, hanem városi kocsin vigyék a temetőbe. Az orvos megfigyelte, hogy az elhaltak fekvőhelyeit, minden tisztítás és szellőztetés nélkül tovább használták. Ezért megparancsolták a tisztítást és a szellőztetést (a füstölésre ecetet használtak). Amikor a kórházat szellőztették, a szomszédos házak kapuit és ablakait be kellett csukni. 2 '' A helytartótanács 1312-ben szabályozta a halottszemlét. E szerint a halottkém jegyzőkönyvet állított ki; szemlét seborvos legények nem végezhettek. A vizsgálatért a szegényektől 30 krajcárnál nem lehetett többet szedni. A járványban elhaltakat 48 órán belül kellett eltemetni. A fertálymesterek a kezelőorvostól írást kértek a halál neméről, de a halottkém e nélkül is kiadta a jegyzőkönyvet. E nélkül plébános vagy pópa nem temethetett. 30 Az utasítást azonban nem mindig tartották be: 1815-ben pl. a városi orvos amiatt tett panaszt, hogy egy ezüstművest — a felsőbb rendelkezés szerint — 24 óra előtt eltemettek. 1826-ban a rác papot külön utasították: cédula nélkül ne temessen el senkit sem.' 51 A kapitányi hivatal felhívására a városi orvos vizsgált meg minden hirtelen elhalt személyt és szervezte meg a boncolást. 1828-ban pl. egy, a Vadmezőn halva talált személyt vizsgált meg a főorvos és egy seborvos. 52 ' A városi orvos feladata volt a rabkórház és a városi fogházak állapotának vizsgálata.' 50 Az orvos vizsgálta meg a befalazott kutakat; a Sárvízből kiszálló káros gőzöket és romlott levegőt; jelentett a városban előforduló beteg -
