Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Zsidók
tés terhe mellett még azt ismegtiltotta, hogy bárki zsidónak éjjeli szállást adjon. 2 * 53 Az első zsidó, aki 2 forint helypénz ellenében 1765-ben vásári sátrát felállíthatta, Salamon Márkus palotai kereskedő. Különben más városokhoz, hasonlóan Fehérvár is tiltotta a vásáron kívüli árulást. Ennek az lett a következménye, hogy a zsidók a város körüli, uradalmi fennhatóság alatt álló mezővárosokban (pl. Lovasberényben) telepedtek le és onnan jártak be a vásárokra. 1776-ban két lovasberényi zsidó, Izsák Ádám és Márkus évi 3 forint 50 dénár helypénz ellenében árulhatott az évi öt vásárban. A pénzt akkor is meg kellett fizetniök, ha valamelyikre nem jöttek el. 264 A fehérvári polgárok még az 1780-as években is ellenálltak. 1788-ban felelősségre vonták a tanácsot, hogy milyen pénzből épültek a vásárálláson a zsidók számára a deszkasátrak. A céhek és a polgárok pénzt adtak össze, ,,a bejönni akaró zsidók kizárására". 2t "' Ebben az évben (1788-ban) a város — a fenti tiltakozás ellenére — megengedte, hogy Frank Lázár Fülöp veszprémi zsidó fogadót nyisson a Budai külvárosban. Ezért a városnak évi 60 forintot fizetett. Nem adhatott szállást kétes, rossz hírű embereknek. Ha ilyenek felbukkantak — a fogadós jog elvesztése mellett — jelentenie kellett a városnak. Ha a nála megszállt személy meghalt, neki kellett a városon kívül, a zsidó temetőben eltemetnie. A fogadóst, mint adózót (2 forint hadiadót fizetett) felvették az összeírásba is. 206 1790-ben az egész választott község kérte, hogy a fogadóst (aki a Rosty-majort is bérelte), utasítsák ki a városból. A tanács engedett: 1791. május 1-jéig adott neki haladékot a távozásra. Ezt azonban Frank nem vette túl komolyan, hanem további haladékot kért. 1798-ban még mindig szerepel az általa fizetett 60 forintos bérleti díj a bevételek között. Sőt, Frank leszármazottai a XIX. században is feltűnnek. 33 ' 1807-ben Frank Fülöp özvegye Rosty Ferenc ellen tett panaszt, mivel az házába idegen zsidókat fogadott, sőt, másik fogadót engedett nyitni. Rosty erre azzal válaszolt, hogy az özvegy bérlete lejárt, azért akar másik fogadóst felvenni. Ezt azonban a tanács nem engedte meg, mivel a „zsidóknak a városba való behozatala nem magánszemélyek dolga". Rosty válasza: ,,A törvények szerint a vendégfogadó nem személyhez kötött, hanem az ő joga, hogy kit fogad be a házába fogadósként". A város továbbra is megtiltó!ta neki, hogy bármilyen idegen fogadóst befogadjon a házába, „mert ez egyedül a közhatalom hatásköre". Ezzel egyidőben Kheim Márkus, a meghalt Frank fogadós segédje, igazolta, hogy már 10 éve ő látja el a fogadóban a zsidókat étellel-itallal és ő fizette ipa, Frank helyett a bérleti díjat is. Rpsty ennek ellenére vonakodott neki adni a bérletet, hanem Vaivrer Gáspárt akarta behozni a városba. A tanács ezt azzal tiltotta meg, hogy az 1790-ben még nem lakott a városban, így az 1790:38. tc. szerint nem városi illetőségű. 208 1847-ben már két zsidó vendéglő működött a városban. Ekkor kérte Kostyelik Mihály, hogy Ferenchez címzett vendégjogadóját zsidónak adhassa bérbe. A város válasza: „A vendéglőhöz bormérés járul, ez pedig polgári jog, amivel a zsidók nincsenek felruházva. A két zsidó vendéglő ellátja a helybelieket és a keresztül utazókat". 269
