Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Katolikusok
borhoz vezető körmenetet. A határozatról a plébánosokat a jegyző értesítette. Fentebb láttuk, hogy 1834-ben a Szedreskerti temetőkápolnához vezettek processiot. l/u A város nemcsak rendelkezett a körmenetek felett, hanem anyagi támogatásban is részesítette őket; a hozzávaló külsőségeket (pl. a barkákat, zöld gallyakat, díszeket stb.) szolgáltatta. A tanács rendelte ki a mennyezet vitelére „az urakat". Ezek azonban gyakran elmaradtak és ebből rendetlenség keletkezett. Ezért a magistratus úgy határozott, hogy a „jelesebb körmeneteken, a királyi városok szokása szerint ez a városi tanácstagok feladata. Ezért minden tanácstag, ha elégséges ok nem gátolja, köteles a mennyezetet vinni. Ha távol marad, ennek okait írásban kell beadnia". 17 " A legnagyobb körmenet az úrnapi volt. Erről 1702-ből vannak adataink. A jezsuitáknál szokásos nagyszabású látványosság volt, amelyen jelmezbe öltözött diákok is részt vettek. Oltárokat állítottak fel a körmenet útvonalán, egy-egy oltárnál a liturgikus cselekmény után — párbeszédes formában — szakrális versusokat recitáltak. 1 " 1735-ben az úrnapi körmeneten 12 ferences vett részt. Itt kezdődött a ferencesek és karmeliták jámbor torzsalkodása a körmeneti elsőbbségért. 1737-ben ezért a tanács — kérésükre —• igazolta, hogy a karmeliták már hat éve részt vettek a körmenetben, és a temetéseken kereszttel felvonultak. 1 ' 8 A körmeneten a katonaság is részt vett. 1764-ben pl. négy főtiszt vitte az árnyéktartót. A körmenethez való zöld gallyakat — városi költségen — a darabontok hozták a környező erdőkből, illetve Isztimérről. un Az úrnapi körmenet annyiban különbözött a többitől, hogy ezen a céheknek — vallási különbség nélkül — részt kellett venniök. Előfordult, hogy nemcsak fehérvári, hanem környékbeli céhek is felvonultak. így pl. 1826-ban a sármelléki molnárcéh, amely a városban szokott ülésezni, a saját zászlója alatt. 180 A legjelentősebb zarándoklat, amelyet a város, mint kegyúr, anyagilag támogatott, a kisboldogasszonynapi (bodajki) zarándoklat volt. Már 1703-ban a jezsuiták vezetésével elzarándokoltak a fehérvári városlakók a kegyhelyre. A városi jegyzőkönyvekben 1729-ben említik először. A XVIII. század végén elhalványult, de 1795-ben a polgárok javasolták újbóli bevezetését. Dominica előtti szombaton tartották esőkérés céljából, „Szűz Mária ad miraculosem Imaginem". A zarándoklaton a várost egykét tanácstag képviselte. 1809-ben a háború szerencsés kimeneteléért való könyörgéssel kötötték egybe. 181 A bodajki zarándoklat költségei évente feltűnnek a városi számadásokban. 1791-ben pl. 29 forint, 1795-ben 20 forint, 1796—1797-ben 27—27 forint, 1806-ban 61 forint, 1808-ban 73 forint, 1809-ben 68 forint, 1811ben 155 forint, 1812-ben 67 forint. A költségeket a bel- és külvárosi egyház pénztárából fedezték egészen 1817-ig, amíg a püspök azt meg nem tiltotta. 182 Ismeretes a Celldömölki zarándoklat. 1750 márciusában pl. azzal a céllal, hogy „az Űr a visszamaradt sáskapetéket semmisítse meg". Három évvel később pedig azért, mert a dömölki Szűz Mária megmentette a várost a sáskajárástól. 183
