Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Társadalom - Nemesek

felvételének, de fájlalja, hogy nem hallgatták meg a választópolgárság véleményét. Ha ezt a gyakorlatot akarja a tanács fenntartani, akkor elég, ha a fertáiymestereket hallgatja meg." Nem késett a tanácsi válasz sem: „A városi privilégiumból következően a tanács a maga jogának tartja a polgárfelvételt. Amennyire szükségesnek látja, informálni fogja a választópolgárságot is."

20 1838-ban kért polgárjogot Vörösmarty Zsigmond. Mint helybeli polgár fia csak 6 Ft-ot fizetett váltságként, valamint a szokásos ajándékokat (tűzkannára, öregek intézetére, Sebestyén templomra, Ispotály kápolnára stb.).

26 Az 1843. decemberi adókivetési ülésen a birtokos nemesek közül Vörösmarty Zsigmond, Mészáros Ferenc, Dants Imre és János volt jelen. (Ebben az éven a város 1584 háza közül 203 nemesi tulajdonban volt.) Az 1845. decemberi ülésen — amelyen Ybl Miklós is ott volt — a fentieken kívül Barcza Sándor, Nagy Ferenc és Mácsik József vett részt.

27 Viták, súrlódások A nemesek városba történő betelepülését és házvételét törvény is szabályozta, de ezzel még nem merült ki minden, a város és a nemesek közötti vitás kérdés. A saját használatra behozott élelmiszerek (főként bor) vámmentessége, a nemesi házban történő bormérés és iparűzés, magának a háznak a fenntartása, a beszállásolás stb. mind-mind olyan ügyek, amelyekben állandó a súrlódás. A felsőbb hatóság kimondta ugyan, hogy a nemes polgári háza és telke után a városi terheket viselni tartozik, ez 'azonban mindig a tanács és az illető közötti politikai harc kérdése volt. Vannak békés időszakok is, mint például 1726 májusa, amikor a tanácsválasztáson ott ültek a városban lakó nemesek.

28 Ez azonban inkább kivételnek számított. 1732-ben gróf Czirákyval hadakozott a város, mivel „háza olyan romos állapotban van, hogy szomszédságát veszélyezteti. Vagy csináltassa meg, vagy bontassa le."

29 1737-ben Viczenty Domokosnét tanácsi szolga intette meg, hogy vegye le cégérét. Az asszony ezt vonakodott megtenni, mire a tanács —> nem várva meg a férj hazatértét — a szolgával vetette le.

30 Az 1780-as évektől kezdve a tanács a polgári eskübe foglalta és a nemeseket is megeskette, hogy ,,a városnak minden terhét tehetségem szerint engedelmesen elviselem". Várkonyi Amadé Tádé már e szerint esküdött fel,

31 A legtöbb vitát a bormérési jog gyakorlása okozta. 1791-ben a tanács írásban intette meg nemes Petrás Jánost, hogy „a városi kiváltságlevélben foglalt jogok között van a negyedévi bormérés és ennek a jognak a tanács érvényt fog szerezni". 1795-ben Polimperger Jakab nemesembert intették az accisa kifizetésére. Miután nem akart fizetni, a kapitány végrehajtotta. Polimperger arra hivatkozott, hogy nemesi kiváltság a saját használatra, nem eladásra behozott bor. A tanács azonban úgy foglalt állást, hogy ez kisebbítené a városi jövedelmeket.

32 1812-ben Eklér Mihály táblabíró mért bort a házában. A tanács arra hivatkozva, hogy ez. a városi polgárok joga, felszólította: vagy vegye fel a polgárjogot, vagy hagyja abba a mérést. A táblabíró azt felel3* 35