Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

kaszárnya lesz". A tanács ezt tudomásul vette, ,,mivel a kolostort amúgyis csak nagy költséggel lehetne úgy átalakítani, hogy a katonaság és a papok is elférjenek benne". A város ezt jelentette a kamarai adminisztrációnak. 1789-ben a katonaság a kolostorban tartott árverésen 70 darab puskát adott el. 1795-ben a magistratus az uralkodóhoz fordult: kapják meg a volt pálos rendházat, ahol el lehetne helyezni a városi hivatalokat, a levéltárat (amely jelenleg a városházán, nem tűzbiztos helyen van) és a polgárok börtönét.

111 1801-ben a tanács tiltakozott az ellen, hogy hat század katonát akartak elszállásolni a városban. A helytartótanács azt válaszolta, hogy 1786ban is volt már ennyi katona a városban. A város bérelje ki kaszárnya céljára a volt pálos kolostort. A tanács és a választott község együttes ülése azonban ezt nem tartotta jónak, mert az épületet tataroztatni is kellett volna. Annál érdekesebb, hogy négy évvel később, 1805-ben, a helytartótanács ellenezte a város javaslatát: az újonnan állított katonákat a kolostorban helyezzék el.

112 1806-tól, felsőbb hely engedélyével, a kolostort katonai kórház céljára használták fel. De nem mindig ezt a célt szolgálta: 1809-ben pl. ki kellett üríteni, mert az Alvinczy-ezred toborzóinak és újoncainak kellett a hely. A város ez ellen hiába hivatkozott arra, hogy „ez a gyógyuló katonák kárára lenne". 1810-ben a Bellegrade-ezred igényelte az épületet, irodai célokra. Ebben az évben a várost 300 forintos javítási költség terhelte.

113 A templom javítása 1786 után teljes egészében a városra hárult. 1791-ben pl. 11 000 forintot költött a kamarás a tető javítására. Különös gondot fordítottak továbbra is a toronyóra fenntartására, mivel „az óra közcélokat szolgál". 1794-ben pl. 80, 1307-ben 34 forintot kapott az órás. 1796-ban az eltört nagy harang okozott gondot. Ebben az évben Speen József kőfaragómester dolgozott a templomon, amiért a városi pénztárból 12 forintot kapott. 1812-ben a templom cserépzsindelyét javíttatta a városi kamarás, „a templom fundusa igen kevés lévén".

114 A templom és rendház 1813-tól a cisztercitáké lett. Ök keveset szerepelnek a városi jegyzőkönyvekben, mivel alamizsnát nem kértek (nem is kaptak) és a fenntartáshoz sem járult hozzá a városi pénztár; ezt ők maguk fedezték. A templom — a helybeli hagyományoknak megfelelően — a németség kisegítő egyháza, ahol maga a püspök is prédikált. A templom körüli utcák kövezése a tanács feladata volt, ha erre sor került, említik a templomot is.

115 Ferencesek Ugyancsak a felszabadító sereggel érkeztek Székesfehérvárra a ferencesek, akik annyiban különböztek minden, a városban a XVIII. században letelepült rendtől, hogy egyedül nekik voltak helybeli középkori gyökereik. 1691-ben az egykori királyi palotát, a török fegyvertárat kapták, amelyben 30 évig laktak, amíg kolostoruk és templomuk elkészült. Rendházuk 1730-ban emelkedett konvent rangjára.

110 1701-ben a tanács pellengér és akasztófa felállítását határozta el a ferencesek háza előtt (a pellengért Klosser György helybeli kőfaragó ké-