Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

csosok isteni elhivatottságáról beszél: „Isten ő szent felsége a magistratusokat nevezi a világ világosságának, kiket így int: a ti kezeitekből repetáim fogom az ő lelküket és az ő vérüket. Ezért a templomban a por be ne fogja a tanács székeit; járjanak templomba, processiokra, legyen gondjuk a céhekre kivetett viaszgyertya-büntetések behajtására.'"

4 A többi szabad királyi városhoz hasonlóan Székesfehérvár is a legrégibb időktől fogva gyakorolta a kegyúri jogot. Kegyúrként fungált a török hódoltság megszűnésének első percétől kezdve, amit az 1703. évi kiváltságlevél is megállapít, amikor a tanácsot feljogosítja a kánonjog szerinti törvényes jövedelmekkel és terhekkel, plébános nevezésére. Ebben az esetben a kegyúri adomány (dos) és a hívek laudabilis consuetudoja (párbér) úgy folyt össze (mivel a hívek összessége volt a kegyúr), hogy a lelkészeket ellátásban is részesítették. Ez — inkább a szokásjog alapján —i azt jelentette, hogy a város fedezte az épületfenntartáson kívül a lelkészek személyi jövedelmeit is. E városban fel sem merült, hogy a kegyúri jogokat csak katolikus tanácsosok gyakorolhatják, mivel a tanács csakis katolikus vallásúakból állt.

5 Kapcsolat az egyházi felsőbbséggel A tiszta katolikus magistratus azonban nem jelentett garanciát az egyházi felsőbbséggel való súrlódások ellen. A fehérvári tanács évtizedes vitát folytatott a préposttal, aki 1714-ben városi házakat foglalt el, épületei után nem akart porciót és beszállásolási pénzt fizetni; 1725-ben már 343 forinttal tartozott (1709-ig visszamenőleg). A prépost csak 1736-ban fizetett az 1709—1736. évi porció és a várostól kapott téglák fejében, de csak 200 forintot. Állandó vitára adott okot, hogy a prépost a háza és a bástya közötti városi telket mint a sajátját használta.

0 Lényegesen jobb volt a tanács kapcsolata a város szülöttjével, a, Mária Terézia által 1777-ben alapított új egyházmegye püspökével, Sélyei Nagy Ignáccal. Apja, Nagy János, több éven keresztül tanácsosi és bírói hivatalt viselt a városban, szoros kapcsolatban állott az egyházi körökkel. 1738-ban ő segítette elő, hogy a prépost 725 forintért egy polgári házát és pincéjét a városnak adta el. A püspökség alapításával nőtt a város jelentősége, hiszen most már nemcsak vármegyei, hanem egyházi központ is lett. Ezen nem változtatott az egyházmegye viszonylag kis terjedelme és szerény javadalmazása sem. (Egy későbbi, 1813. évi bécsi kamarai becslés szerint a püspökség évi átlagos bevétele 40 660 forint, kiadása 11 881 forint, jövedelme 28 779 forint volt.)

7 A városnak a püspökség alapítása körül feladatai is voltak. Az alapítást megelőző processus informtivus során kiderült, hogy a püspöki szállásul tervezett préposti ház erre a célra nem megfelelő. A város Sélyei Nagy Ignác püspöknek 20 üresen lévő (egy—négyszobás) tiszti lakást ajánlott fel.

8 A tanács már 1776 decemberében gratulált a püspöknek, figyelmébe ajánlva a jezsuitákra hagyományozott 6000 forint összeget, amelyet a város magának akart megszerezni. A tanács a későbbiek során is mindig köszöntötte az újonnan kinevezett püspököket. így pl. 1816-ban Vurum Józsefet nemcsak írásban, hanem a bíró és egy tanácsos kiküldésével. A ta-