Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

a helytartótanácshoz fordult panasszal, „mert ezzel a dobzódásra és a cselédek erkölcsi megrontására adnának alkalmat". — Ugyancsak nem engedélyezték a sörpincénél a nyári bálokat.'

200 Ezekben az években a német kapások külön két mulatságot tartottak, ami után a betegház 4 váltó forintot kapott. Ugyanennyit fizettek a kocsisok táncmulatsága után is. A bálokból általában évente 60—80 forint jött be a kórházi pénztárba. 1821—1823 között a Fekete Sas báljai után egy fillér sem folyt be a szegényház javára. A városi kapitány ezt azzal indokolta, hogy „a báloknak nem volt sok jövedelmük". A város erre évi 10 váltó forintot vetett ki visszamenőleg a Fekete Sas bérlőjére. 1828-ban Halbauer József, a betegek és öregek házának pénztári gondviselője, azt jelentette, hogy „a keze alatt lévő pénztárak évek óta semmit sem kaptak a farsangi bálok után". A tanács a kapitányi hivatalt bízta meg, hogy „nyomozza ki".

207 A jelesebb bálokat a Pelikán vendégfogadóban tartották, ezekről a tanács külön határozatot is hozott. E szerint évente négy bált tartanak „Piquenique" név alatt a város csinosítására. Az ötödik jövedelmét a város és a vármegye betegháza között egyenlő arányban osztották fel. Ez utóbbit „az előkelő, főrendű asszonyságok" rendezték. 1836-ban a négy táncmulatság közül az egyik álorcás volt. Mindegyiken csak meghívottak vehettek részt. A rendet a kapitányi hivatal tartotta fenn.

208 1834-ben Zuber Sándor ügyvéd, táblabíró, a helytartótanácstól kérte — a nyilván nagy jövedelemmel járó — lárvás bálok tartására az engedélyt, A kérelmet, véleményezésre, a tanács kapta meg. E szerint Rauch Jánosnak (Fekete Sas) van ugyan táncterme (szálája), „de az a jóízlés szerint megkívánt csinosság nélkül szűkölködik". Zuber egy alkalmas táncterem építését ígérte, ezért a város jónak látta, hogy Rauchhal felváltva tartsanak lárvás bálokat. Zuber Pál erre nyilatkozatot adott, hogy egy 10—12 öl hosszú, 3,5—4 öl széles tánctermet építtet a saját telkén. „Még nem tudja, hogy a telek hátsó részén földszintesen építteti-e, vagy az első részben az emeleten. De mindenképpen úgy, hogy a vendégeknek kényelmes legyen" — mondta.

200 1836-ban Bezerédy Miklós táblabíró, a színház épületének akkori tulajdonosa, szintén kérte álorcás bálok tartási engedélyét. A tanács megkérdezte Zubert, tiltakozását azonban nem vette figyelembe, mert a két éve megígért táncház helyett egy lakóházat építtetett. „Bezerédy Miklós házában lévő, a játékszínnel összekapcsolt táncteremben már ezelőtt is volt álorcás táncmulatság, ezért a táblabíró kérése ellen nincs a tanácsnak kifogása" — írta a tanács.

210 Zuber 1837 farsangján álorcás bálok rendezésére kért engedélyt, ami ellen Schieder János, a Fekete Sas bérlője, nemcsak helyben tiltakozott, hanem a helytartótanácshoz fordult. A felsőbb hatóság, arra hivatkozva, hogy az álorcás bálok nyilvánosak lennének, megtiltotta azokat. A tanács határozata: „A jelzett mulatságot magánosnak tekinti, erre törvényhatósági joga van. Így sérelmes a helytartótanács leirata és már csak ezért sem lehet a táncmulatságot lemondani, mert az idő rövid. Nemcsak a városban, hanem a szomszéd megyékben lakó nemesség és katonai rend is készül rá. így zavar támadna, ha az utolsó pillanatban lemondanák."

211 1838-ban a Pelikán fogadó táncterme már csaknem használhatatlan állapotban volt, de Bezerédy Miklós táblabíró úr a Lövész Társaság bál-