Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

Pelikán-fogadó; Szluha-szála A fehérvári színjátszás történetével szorosan összefügg a Pelikán-ház története. Először 1803-ban bukkan fel a városi tanácsülési jegyzőkönyvben, amikor Szluha Ignác alezredes testvére (Szluha Antal) nevében javasolta, hogy házat vesznek a városban és színházzá építik ki. Előrebocsátotta, hogy nem a „csavargó vándorszínészekre", hanem a pesti színjátszó társaságra gondolt. A tanács támogatta a kérést, „mivel a városban nincsenek vándorszínészek".

18

'

1 1807-ben a tanács a jelentkező klagenfurti színházigazgatót a Domus Theatralis tulajdonosához, Szluha Antalhoz utasította: „Vele beszélje meg a színházat, a város részéről semmi akadálya sincs". Ugyanez volt a gyakorlat a többi jelentkező esetében is: a város csak a hatósági engedélyt adta, a teremről Szluhaval kellett egyezkedni. Szluha különben figyelemmel kísérte, ha a városban az ő tudta nélkül jöttek színészek és tiltakozott ellene, mint ami az ő „színházi kiváltságát (Privilégium Theatrale)" sérti. A tapasztaltabb színházigazgatók már zsebükben a Szluhával kötött bérleti szerződéssel mentek a tanácshoz.

185 1810—12 között a házat, részben tiszti szállás céljára, évi 2000 forintért a város bérelte. így a terembérletet is a város adta, illetve a díját szedte. Az épület egy részét a város évi 600 forintért tovább adta bérbe Parndt Józsefnek. 1812 októberében a Szluha-teremben néhány napig gimnasztikai játékokat tartottak.

180 1813-tól Szluha Antal és fia Imre, a házat évi 1000 forintért adta bérbe a városnak. A termet ekkor gremiale Theatrum-nak nevezik; pl. 1813 októberében, amikor Kübler Ferdinánd német társulata játszott benne. 1815-ben „Játékszínnek" nevezik; ekkor a pesti Magyar Színjátszó Társaság 50 forint haszonbért fizetett utána a városnak.

187 1817 januárjában a Szluha urak 45 000 forintért eladták házukat Szluha Imre sógorának, Polimperger György szentágotai bérlőnek, aki ott gabonatartóházat akart berendezni. A tanács mérlegelte, hogy „uradalmi hatalmával álljon be a házba és tartsa meg". A ház később Bezerédy Miklós táblabíró (Polimperger György sógora) tulajdonába került.

188 A Pelikán-fogadó átalakított nagytermében 1818. október 11-én tartottak először előadást. Magáról a teremről igen kedvező képet festett Ürményi József országbíró és főispán. A kiváló színházteremnek nem kis része volt abban, hogy az 1830-as években rangos társulatok látogattak el a városba. Különben azonban a terem állaga is romlott, mivel 1824 után nem sok gondot fordítottak a karbantartására.

189 A tanács előtt 1837-ben merült fel először annak a lehetősége, hogy a házat egy részvénytársaság megveszi és színházként hasznosítja. A város a szépítő bizottság véleményét is kikérte. A színházterem létesítésére összeállt egyesület 1840-ben nyújtotta be elképzelését a tanácsnak.

190 1841-ben Lux kapitány jelentette, hogy a Pelikán-házban elkészítette a színháztermet, amelyet azután tanácsi bizottság vizsgált meg. Ugyanebben az évben vizsgálták meg az Androvits Julianna házában lévő színháztermet, de nem tartották alkalmasnak. 1844-ben a Pelikán-házat Ullmann Ferenc vendéglős bérelte; ő szerződtette a színésztársulatokat is.

191