Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

szigorúbb ellenőrzést. A társulattal jött a városba Ehrenstein János táncmester is.

101 1817 májusában a Magyar Színjátszó Társaság igazgatója, Balog István, kérte, hogy „egy kevés ideig játék darabokat mutathasson be". Az engedélyt megkapta; működéséről bizonyítványt a jegyzői hivatal 1817 novemberében állított ki. Kislétszámú társulata még egyszer, 1836-ban — kevés sikerrel — bukkant fel a városban.

102 A fenti magyar társulatokkal párhuzamosan időnként német színészek is megjelentek a városban. így 1815 telén egy „Hoch nevű színjátszó" a társaságával; 1816 novemberében Saitz József színjátékos (7 forintot fizetett az engedélyért). Elutasítást nyert viszont 1817 júniusában Krones József, „mivel a városnak társaságra szüksége nincsen", és 1818 januárjában Pfeifer Ignác laibachi igazgató, „mivel a város jelenleg el van látva színházzal". A színi előadásokat a püspök is figyelemmel kísérte: a canonica visitatio során felhívta a város figyelmét, hogy „ügyeljen a jó erkölcsösség szoros megtartására".

103 Az 1818—1824 közötti időszakot az irodalom „a megyei igazgatás korszakaként" ismeri. Az igazgatótestület élén álló Kolosváry Pál főszolgabíró 1818 októberében levelet írt a városhoz, amelyben közölte, hogy „több helybeli hazafi bőkezűségéből felállították a Magyar Színjátszó Társaságot". Ennek megsegítésére javasolta, hogy — más városokban is fennálló szokás szerint — a tanács a „nézvényekre" bérletként egy összeget fizessen be. A tanács azt válaszolta, hogy „fenntartja azt a jogát, hogy engedélyezhesse vagy tilalmazhassa a nézvényeket. A javaslatot mégis elfogadják, hogy a nemzeti színjátszó társaságnak jövedelmet biztosítsanak, a szép intézet virágzásához hozzájáruljanak". Kikötötték azonban, hogy ez a társulat is fizesse meg a szegényháznak járó taksát.

10

'

1 1820-ban Fejér megye törvényszéke írt át a városhoz. A tanácsot és a polgárságot arra kérte „a Magyar Nemzet és Hazához tartozó buzgóságra hivatkozva, hogy az itt lévő Magyar Színjátszó Társaságot minden úton és módon támogassa". A tanács a kérést igazgatási útra terelte: „ismertetni fogják a választó polgárság előtt". 1821-ben Kapy József aljegyzőt bízták meg a társaság javára való gyűjtéssel. Ebben az évben a társaság 115 forint 30 krajcárt fizetett a szegényháznak és a kórháznak; 1824-ben pedig 105 forintos bevétellel egy darabot adtak a tűzkárosultak javára.

105 Az „állandó vagy bolyongó társaságok" nem játszhatnak Szent István napján, valamint Szent Sebestyén napján, amely a városnak fogadott ünnepe volt.

100 A „megyei korszak" végén, 1824 májusában Martorek Antal besztercebányai német színjátszó igazgatót a tanács azzal utasította el, hogy „a várcsban állandó magyar színjátszó társaság van felállítva".

107 Az ezt követő év (1825) a fehérvári társulat vándorútjának (Veszprém—Zombor—Szabadka—Baja—Fehérvár) az éve. A városban pedig megjelennek és csaknem folyamatosan maradnak a német színjátszók, akik Pécsről, Budáról, Zágrábból jöttek, így Flór Vilmos kőszegi színjátszó igazgató, aki ugyan előbb (1825) „mivel a városban magyar színjátszó társaság lévén", elutasítást nyert, néhány évvel később (1828) már „kifogás nem lévén, megkapta". Ugyancsak 1828-ban kapott engedélyt Kröning Ferenc német igazgató társulata. Az év végén azonban a „városban lévő színjátszó helyet más célra fordíttatván", Stöger Ferencet elutasították.

108 20* 307