Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

A következő év májusában Stoll Gottfried komikus 2 forint taksát fizetett.

145 1796 márciusában a tanács három kérelmet, Jungheim győri komédiás igazgató, La-Fortum Frigyes komikus, valamint Precop Imre és neje kérését is elutasította, ,,mivel az adózók ki vannak merülve".

140 1796 novemberére az adózók már magukhoz térhettek, mert a tanács nem zárkózott el Ludovicus-íéle komédiás társaság előadásaitól. Sőt tartózkodásukat, arra hivatkozva, hogy a fia beteg, még meg is hosszabbították.

147 1797 januárjában Lonis József színésztársulati igazgató kapott engedélyt hetenként háromszori előadásra, esetenként 1 forint taksáért.

148 Színészek, társulatok A XVIII. század utolsó éveiben a magyar színjátszás társadalmi bázisa — a polgársággal — némileg bővült. Kelemen László társulata tartotta fenn a magyar színészetet Miskolcon és Székesfehérvárott, Kassán és Kecskeméten. De hozzátehetjük, hogy e városok lakossága is hozzájárult a fenntartáshoz. Nem véletlen, hogy 1799 márciusában érkezett a helytartótanács leirata Fehérvárra, amely elrendelte, hogy ,,ahol állandó színház van, az igazgató negyedévenként mutassa be azon darabok jegyzékét a hatóságnak, melyeket játszanak."

149 A tanács válasza: ,,A városban állandó színház nincs; ha jönnek a komédiások a tanács e rendelet szerint jár el". A helytartótanács az eljárást 1804-ben szigorította: nemcsak azt kellett jelenteni, amit előadtak, hanem azt is, „miket fognak előadni". A gyakorlat az volt, hogy a színházigazgató által összeállított jegyzéket a magistratus a helytartótanácshoz terjesztette fel. Onnan a jegyzék viszszajött; a cenzúra azokat a darabokat, amelyekről mintát kért, csillaggal jelölte meg. A választ a tanács a színházigazgatóval és mint rendészeti hatósággal, a városi kapitánnyal közölte.

150 A XIX. század első évében kért és kapott engedélyt Karner Gábor színházigazgató, aki megszakítás nélkül csaknem hat évig maradt a városban. A tanács egyetlen megszigorítása szerint adventben és nagyböjtben nem tarthattak színi előadást. A rend megtartására Hell György tanácsos, mint tanácsi biztos és Vass Pál városi kapitány ügyelt. Karner 1806-ban a tanácsnak nyújtotta be a játszani kívánt darabok mintapéldányát. Erre a magistratus az engedélyt megadta, és csak ezután terjesztette fel a helytartótanácshoz. Karner a szegényházi taksát nem előadásonként, hanem „in abstracto" egy összegben fizette (1806 júniusában pl. 22 forint 30 krajcárt). A társulat 1807-ben Nagyszombatra távozott.

151 Karnerrel párhuzamosan — átmenetileg és rövid időre — más színészek és társulatok is feltűntek a városban. 1801-ben Stöger Ferenc kért, de nem kapott engedélyt. 1304 januárjában a polgármester Cibulka „kebelbéli színházigazgatóval" megegyezett: minden játék után 45 krajcárt fizet a szegényház javára. 1804 márciusában a színházhoz kiküldött tanácsi biztosok jelentették, hogy a társulat 71 előadást tartott, amiből 53 forint 15 krajcár jött be a szegényházi pénztár javára. A játszott darabok jegyzékét ebben az esetben is csak utólag terjesztették fel.

152 FMTÉ 20 305