Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Társadalom - Polgárok , lakosok
A XIX. század elejétől kezdve a lakosoknál is figyelembe vették, hogy rendelkeznek-e háztulajdonnal (a korábbi időből egyetlen ilyen esetet ismerek: 1735-ben a város a házzal nem rendelkező lakosoknak megtiltotta a városi réten való szénakaszálást). Az új idők beköszöntét jelezte 1807-ben a városi sorompón kívül házat bírók kérvénye: kérték a sorompóház kifelé való elhelyezését, hogy az ő házaik is a sorompón belül essenek, így „lakosi-házak" legyenek. A tanács a kérést a helyszínen vizsgálta meg. ius A teljes jogú városi polgárság rétegén túl, már az új értelemben vett polgári egzisztenciájú (vagy igényű) réteg kiterjedését mutatja a lakosok felvételénél — a foglalkozás mellett — az ingatlantulajdon figyelembevétele. 1823-ban egy sásdi lakos úgy kapott letelepedési engedélyt, ha házat vesz és a ház egész árát kifizeti. 1826-ban egy ősi lakos már azzal kérte az engedélyt, hogy házat szándékozik venni. Ugyanebben az évben két másik jelentkező vállalta, hogy vagy házat vesz, vagy a Sóstón kiosztandó telken építkezik. A tanács előírta, hogy ezt a szándékukat fél éven belül hajtsák végre. 1830-ban egy tímárlegény azzal indokolta letelepedési kérelmét, hogy házat vett. Kijelentette, hogy akkor is megtartja, ha a mestersége folytatásától elmozdítanák. A tanács az engedélyt megadta, mivel (a fentieken kívül) jámbor magaviseletéről tanúlevelet mutatott be. 109 Előfordult, hogy egyeseket a tanács elutasított ugyan, de mégis a városban maradtak. Ezekre a kitiltás várt. 1810-ben 10 napi határidőt kapott a város elhagyására Büttner Ferenc, aki nem véve figyelembe, hogy város a lakhatást megtagadta tőle, feleségével együtt a városban tartózkodott. 1819-ben a kapitány utasította Bujdosó Istvánt — aki ki volt tiltva a városból — az elköltözésre. 1820-ban a börgöndpusztai kovácsot távolították el a városból, aki minden engedelem nélkül jött ide lakni. 1826-ban Mutsa Tódort költöztette ki a kapitányi hivatal Fehérvárról, mivel „engedély nélkül telepedett meg és a vármegye által befogatván büntetve volt". 1830-ban Ivanovits Péter „minden bejelentés nélkül a városban .megtelepedett és Fasching Andrásné aprólékos kereskedését haszonbérbe vette". A tanács beidézte és — mivel a határőrző seregek parancsnoksága alá tartozott — meghagyta neki, hogy egy hónapon belül szerezzen elbocsátó levelet. 110 A megtagadott vagy elutasított kérelmet meg lehetett ismételni (a gyakorlat szerint csak egyszer). így engedett be a tanács, 1817-ben egy perkátai lakost, „de a legkisebb bűn vagy csín esetén a városból kitiltják" feltétellel. 1829-ben Illits Andrást fogadta be a tanács, akit korábban kontárkodás miatt utasítottak el. Most írásban megfogadta, hogy „a szabó mesterségbe nem avatkozik". 111 Ha valaki a lakosok közül el akarta hagyni a várost, elbocsátást kaphatott az incolatusból. így települt át 1786-ban pl. Fekete József Budára; „változtatta meg lakhelyét" 1802-ben Tomaskó Andrásné; kérte elbocsátását 1811-ben Osvald József helybeli adózó, és kapott elbocsátó levelet 1830-ban Katona József. A tanács minden esetben ügyelt, hogy az eltávozó után ne maradjon adóhátralék. Ha valaki elbocsátás nélkül hagyta el a várost, és az adóját nem tudták behajtani, az „elveszettek" közé írták. Ezt tette az adóhivatal 1814-ben egy lakossal. 112
