Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Társadalom - Polgárok , lakosok

ennek elmulasztásával egy év és egy ,nap után már nem kapta vissza a polgárjogát, hanem új taksát kellett fizetnie és esküt Lennie. így tért vissza 1821 -ben pl. egy német szabómester. A tanács minden további nélkül visszavette, mint „idevaló polgárt és céhbeli mesterembert." 1824-ben egy szögcsinálómester akarta elhagyni a várost, polgári jussát azonban fenntartotta.

89 És miután emberekről van szó, előfordult, hogy a polgárlevelet elvesztették. Ezt tette pl. Motsáry József hitvese 1830-ban. Az asszony új levelet kért a tanácstól és azzal mentegette magát, hogy „férje viszszaesett az őrültségbe és újra Bécsbe viszik az őrültek házába". 1841ben Réh Anna hajadon kérte, hogy kapjon tanúlevelet apja polgárleveléről, amely a pesti nagy árvízkor elveszett. A tanács kiadta neki a tanúlevelet, hogy apja 1815-ben városi polgár lett.

90 Letelepedési engedély A polgárjog-szerzés alternatívájaként a letelepedési engedély megszerzése szolgált. Ehhez ugyanis nem volt szükség polgári házra és mesterség űzésére, néha elég volt az elbocsátó levél is. A letelepedési engedélyt — ha negatív formában, hiányként is — először 1712-ben említi a jegyzőkönyv: a kuruc időkben a Budai külvárosban engedély nélkül magyarok telepedtek le. A tanács földkunyhóik lebontására kötelezte őket.

91 A városba betelepülni akaró jobbágyoktól a tanács uradalmi felszabadító — vagy elbocsátó — levelet követelt. Ilyet kapott 1731-ben egy Festetics-jobbágy, aki különben már Fehérvárott lakott. Festetics Kristóf 200 forintért és három borjas tehénért, mindkét ágon való gyermekeivel együtt felszabadította, „a jövőben semminemű követelést sem támaszt vele szemben". A következő évben visszakövetelte már öt éve a városban lakó jobbágyát herceg Esterházy Ferenc?

2 A város általában ügyelt, hogy uradalmi jurisdictio alatt álló személyeket ne vegyen fel lakosnak. Az 1770-es években gyakori „mivel nem jobbágy", „jobbagionali obligamine nincs alávetve' megfogalmazás. De van példa arra is, hogy egy szeniágotai zsellért 1776-ban minden elbocsátás nélkül lakosnak felvettek.

93 1792-ben a túrkevei jogügyigazgató levélben kereste az uradalom elszökött két jobbágyát. A tanácstól negatív választ kapott, „nincs ilyen nevű a városban". Ez arra utal, hogy a magistrátusnak nyilvántartása volt a felvett lakosokról is (nemcsak a polgárokról), vagy a jegyzőkönyv mutatóját használták erre a célra.

94 Az 1790-es években több jobbágy települt be a városba. 1793-ban a faluhídvégi, 1794-ben a gesztesi és a sárpentelei, a következő évben a boglári uradalomból. A gesztesi uradalom elbocsátó levelét a tanács nem fogadta el (újat kért), mert az ispán neve nem volt rajta. „Szerezzen olyat, amelyen az ispán neve is rajta van és mutassa be coram Jure" — írta a tanács.

90 Ha a jelentkező nem állt uradalmi jurisdictio alatt, akkor a községi elöljáróságtól hozott bizonyítványt addigi életéről és rendben kifizetett hadiadójáról. Így települt be Fehérvárra 1801-ben egy bokodi és egy