Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Rendészet

Iparoslegények vándorlása A vándorló legények ügyei 1787 után jelentek meg a városi ügykörök között. 1787-ben előfordult, hogy a vándorlás engedélyezése helyett a ta­nács inkább a helybeli gyakorló éveket javasolta. 1788-ban egy selyem­árugyári legényt küldött a helytartótanács a városba. A magistratustól kért engedélyt, hogy nyolc napra Soroksárra utazzon a bátyjához.­7 1790-ben megállapították, hogy egy takácslegény már 11 éve volt távol a várostól; összeírásokban nem szerepelt. A tanács a passusát még egy évre azzal hosszabbította meg, hogy „utána nem vándorolhat". A legé­nyek passuskérését a tanács minden megjegyzés nélkül teljesítette (pl. 1795). Gyakori volt, hogy a kérelmet nem a legény, hanem szülei, nagy­bátyja, vagy az elhalt mester özvegye terjesztette be. Van példa arra is, hogy a polgármester a saját hatáskörében adott ki vándorló passust és ezt a tanács utólag hagyta jóvá (1798). 28 A passus nélkül a városba jött legények ügyét a kapitányi hivatal az illetékes céhvei együtt vizsgálta meg. 1800-ban pl. egy pesti kőművesle­gény jött így a városba, akit egy mester be is fogadott. A tanács ezért megrótta a mestert és megkereste Pest város tanácsát is. 29 Megkeresést a fehérvári tanács is kapott: 1812-ben Pápa kiváltságolt mezőváros kérte egy csizmadialegény hazatérését az atyai házhoz. A leve­let a csizmadiacéh azzal kapta meg, hogy ,,a kérést teljesíteniök kell". 30 1812-ben a helytartótanács úgy rendelkezett, hogy a vándorló-passu­sokat nem a kapitányi hivatalból, hanem közvetlenül a magyar kamará­tól vagy a helytartótanácstól kell kérni. Ez azonban csak rövid ideig volt érvényben, mert hamarosan újból a tanács adta a legényeknek az útileveleket. 31 A tanács nemcsak — rendszerint három évre szóló — passusokat adott nekik, hanem bizonyítványt a városban töltött szolgálatukról. így kapott pl. egy vasárus legény igazolást az Eder Józsefnél töltött kilenc hónapos szolgálatáról: 0 A fehérvári legények messze vidékre is eljutottak. 1820-ban Hüb­ner János választó polgár kért fia (Miksa) számára Németországba szóló útilevelet. Ezt azzal adták át az apának, hogy ,,a fia a nevét a maga ke­zével írja be". Az elveszett, vagy elhagyott passus helyett a város má­sikat adott. 1821-ben egy fehérvári vasárus legény az útiievelét Bécsben hagyta. A város egy másikat küldött neki Grazba, ahol éppen szolgálat­ban állott. 33 1829-től ,,a szokásból végleg kimúlt ún. Kundschaft-levelek helyett a vándorkönyvet vezették be." Az ezekbe való beírásokat és egyéb kö­rülményeket a helytartótanács szabályozta. A vándorlásra a kapitányi hivataltól lehetett engedélyt kérni, amely azokról a tanácsülésnek je­lentett. Ezt a jegyzőkönyben feljegyezték. így kapott pl. 1831-ben há­rom évre engedélyt Hümer János kőművespallér fia, János, számára a császári királyi tartományokba. A fiú sokáig vándorolhatott, mert Hümer özvegye 1840-ben újabb három évi meghosszabbítást kért és kapott a számára. A következő évben Say István bíró fia, Ferenc tímárlegény, indult háromévi vándorútra ,,a birodalmakba". De így kért külföldi tartózkodási engedélyt Tschida János gazdag kereskedő és választó pol­gár a fia számára (1836). 3 ' 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom