Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Rendészet

a kocsmában és más helyeken verekedőket —i akár a bíró tudta nélkül is —i elfogja és börtönbe vesse. De tiltották a városok a kard, szablya, pallos, csákány és más fegyver viselését; este meghatározott idő után a kocsmában vagy az utcákon való tartózkodást; este a lámpás nélküli járást, kóborlást; legényeknek az esti harangszó után hajadon nőszemélyeknél való tartózkodást; az istentisztelet ideje alatti bormérést vagy muzsikálást stb. A szabályok csaknem az élet minden területére kiterjedtek, úgyhogy nagyon derék polgárnak vagy lakosnak kellett lennie annak, aki egy hosszú élet során valamelyiket át nem hágta.

1 Székesfehérvár magistratusa a XVIII. század elején kezdte meg a közrend szabályozását. 1703-ban elrendelte, hogy nyáron este 9 télen 8 óra után, amikor a Szent István templomban elharangoztak, mindenki zárja be a házát, pincéjét és térjen nyugovóra. A városi pandúrok és kerülők már fél órával előbb figyelmeztették a bormérésben az embereket, hogy térjenek haza. Akit ennek ellenére ott találtak, börtönbe csukták. Az 1770-es években az időpont némileg, egy órával kitolódott. De pl. nyáron este 10 óra után az éjjeli őrök az utcán találtakat kíméletlenül börtönbe vetették. Ennek ellenére 1778-ban a tanácsnak azt kellett megállapítania, hogy ,,sokan csavarognak éjjel az utcákon. Ezért az őrök semmire se legyenek tekintettel, mindenkit zárjanak be, majd később megbüntetik őket".

3 1788 februárjában hirdették ki a helytartótanács rendeletét, amely szerint az útrakelő uraságok és lovagok, ha pénzt vagy értéktárgyat visznek magukkal, nemtelen szolgájukat is oldalfegyverrel (de szablyatok nélkül) láthatják el.

3 Az 1790-es évektől ismét szigorúbban vették és büntették az éjjeli kóborlást, ,,mert az rosszra vezet". 1811-től ez magas, 24 forint büntetést vont maga után. Ha a kóborló dohányzott is, a tűzvédelem miatt külön 6 forinttal büntettek.'

1 1814- ben újból közhírré tették az 1811. évi hirdetményt, mivel a „vendégfogadókban és csapházakban többrendbeli piszkosságok és dombérozások tapasztaltattak"/' 1815- ben érkezett meg a helytartótanács rendelete, amely az öltözködésbe is beleszólt. Eszerint ,,a kalaposok nem csinálhatnak nyolc hüvelyknél szélesebb peremű kalapot. Ilyeneket ui. a gonosztevők hordanak, hogy ne lehessen őket felismerni". A tanács beidézte a kalaposokat és felolvasta előttük a leiratot.

6 1816- ban a tanács határozatot hozott, hogy ,,a drágaság miatt a közrendészetre nagyobb figyelmet kell fordítani; ezért —i mivel a kapitányi a polgármesteri teendőket is ellátja — a tanácsnokok felváltva támogassák a munkáját".

7 1820-ban a tanács megtiltotta, hogy a gulyások és csikósok a bojtárjaiknak nyerges lovat adjanak, mert ezzel lehetővé teszik azok éjjeli kószálását. A szószóló nézte meg a nyerges lovakat; ezek forgalmát engedélyhez kötötték.

8 1822-ben a magistratus észrevette, hogy a „a korcsolások és részegeskedések éjjel is kezdenek divatba jönni". A kapitányi hivatal ezért mindenkit, akit vásárkor este 8 óra után a bormérő sátorban talált, valamint az éjjeli korhelyeket, fogházba záratta. 1839-ben a kapitány jelentette, hogy a szőlőhegyen „számosan csoportosulnak, kárt okoznak, 17* 259