Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság

lelket, majd 30 000 téglát (pénzért). A terjeszkedést a Valter Terenc há­zában lévő magtár kiutalása fejezte be. m 1786-ban a kincstári pékek új elhelyezést kaptak. Gabona-, illetve lisztkészletükről folyamatosan kellett gondoskodni. 1788-ban volt olyan pék, akinek semmi készlete sem volt. A hivatalnak azonban ekkor is volt lisztkészlete: márciusban a városhoz fordult csűrökért és hordókért, a liszt elhelyezésére. Májusban 5000 mázsa komiszlisztet Kanizsára vittek át. Októberben újból 20 : 00 hordó lisztjük volt, amit nem tudtak elhelyezni. A gondot a városi kapitány oldotta meg. 1 "' 1 1788-ban szabályozta a főispán a gabona és a liszt vásárlását. A ko­rábbi tilalmat úgy értelmezte, hogy az csak a spekulációra vonatkozik; a pékek és a molnárok vehetnek gabonát és lisztet. Ezeket a tanács lát­ta el passussal. A kincstári gabonát a molnároknak haladéktalanul kel­lett megőrölniük. 105 Az élelmezési igazgató 1789-ben a várostól kérte: utasítsa a péke­ket, hogy a komiszkenyeret újból a korábbi mázsánkénti 30 krajcár áron süssék. 1789-ben a városra 2000 mázsa kenyér szállítását vetették ki. A tanács ennek fedezésére minden polgári háztól 4 forint 15 kraj­cárt, a kerti házaktól 1 forint 29 krajcárt szedett. 100 A liszten kívül a város hüvelyeseket és főleg gabonát szállított —i rendszerint az élelmezési hivatalon keresztül — a hadseregnek. 1788 májusában még volt a városnak 808 mérő gabonája, amit a hivatalnak ajánlott fel. A hivatal a sörfőzőmester árpáját is lefoglalta. 167 A következő évben gabonahiány lépett fel. A megye utasítást adott, hogy „minden polgár takarékoskodjon az élelmiszerekkel, gabonával, vetőmaggal és kenyérrel, mert az utánpótlás céljára erre nagy szükség van". A főispán nyilatkozata: „Az állam nem tud segíteni az éhínség­ben szenvedőkön, mivel a természetbeniek katonai célokra kellenek. Mindenkinek magán kell segítenie. A katonaképes férfiak menjenek ka­tonának, a nők pedig kétkezi munkával tartsák el magukat". 103 1789 októberében 12 245 mérő gabonát vetettek ki a városra, amely­nek egyharmadát a városi pénztár, kétharmadát az adózók fizették. A magistratus a választott községgel, a városban lakó nemesekkel (Páz­mándy Sámuel, Andrássy Antal, Székely Lajos, Nagy László) tanácsko­zott a követelés teljesítéséről. A városban mindössze 2200 mérő búzát és 500 mérő zabot találtak. Ezért kérték a megyét, hogy adjon enged­ményt, „mert a lakókat az éhhalál fenyegeti. Ez az év nem volt jó. a termés kevés". A megye azonban nem méltányolta a város rossz hely­zetét: utasította, hogy a gabonát vétel útján szerezzék be. Ez a város­nak 13 000 forintjába került, ebből 4000 forintot adósságra vett meg. 169 Rendszerint külön vetették ki a zab- és szénamennyiséget. 1788 januárjában Marich alispán a zabvásárlás jobb megszervezésére intette a várost. A tanács a szokásos módon intézkedett: bizottságot küldött ki a vásárlás szervezésére. Szénát éa zabot, az átvonuló katonaság számára, mindig kellett készen tartani. 1789-ben a szénakészletet összeírták és az előírt helyre szállították. Az ínség miatt a megye engedélyezte, hogy a telektulajdonosok a sarjút is lekaszálhassák a városban. 170 Közreműködött a városi katonai lovak vásárlásában. 1786-ban egy „remontáló kapitány" jött a városba, hogy a tanácsi megbízott segítsé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom