Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság

Az újoncok toborzását, verbunkot, minden időben támogatni, költségeit fedezni kellett. 80 Az első újoncállítás, amiről a források beszélnek, az osztrák örökö­södési háború idejére esik. Székesfehérvár 1741. november 10-én kapta meg az uralkodói leiratot: az országgyűlési repartitio szerint a városnak 40 gyalogost kellett kiállítania. A december 9-i tanácsülés foglalkozott az üggyel; megállapította, hogy „a Nemzeti Gyalogezredre sürgősen szük­ség van. A toborzást el kell kezdeni". Minden újonc ellátására 9 kraj­cárt és fél liter bort, foglalóként 2 forintot adott a város. A toborzás­hoz szükséges két zenészt a város fizette. 90 1742-ben a város 10 lovas kiállítására 1000 forintot fizetett be a budai hadipénztárnák A városi küldönc, a toborzás során kifejtett fá­radságáért, 6 dukát jutalmat kapott. A toborzott újoncok között, Mór felé menet, zavargás tört ki, aminek sérültje is volt. 01 Az 1743. évi Szent György napi vásárkor zavargás volt az András­sy-ezred újoncai és a vásározó nép között. 1744-ben a tanács a hadbiz­tosnál tett panaszt a Vetési magyar gyalogezred verbunkos zászlósa ellen, aki az utcán egy lakost karddal megtámadott, valamint szállás­adójától sok gyertyát és fát követelt. 1748-ban a toborzó Páljfy Lipót magyar gyalogezred zászlósa volt a panasz oka: egy szabólegényt erő­szakkal akart katonának vinni, nadrágját, csizmáját, pénzét elvette. 93, A hétéves háború alatt nem volt újoncállítás, viszont a város kö­vette azt a korábbi és általános gyakorlatot, hogy büntetésként alkal­mazta a katonának adást. így járt pl. 1757-ben két lakos, akiket „ká­romkodás és aprólékos lopás miatt", büntetés helyett, Budára adtak ka­tonának. Ugyanoda került egy szabólegény, aki „egy gyanús nőszemélyt a feleségének adott ki' 9:! 1767-ben, a Szent János napi vásárra a városba jött toborozni egy zászlós, húsz katonával. A város szállást adott nekik, de hangsúlyozta, hogy „a vásár ideje után nem köteles erre. El kell hagyniok a szállást és a várost". 94 Az 1770-es években a város saját toborzókáplárt tartott. 1778-ban a céhek katonaállításra 218 forintot adtak össze. A pénz 20 napra volt elég; három hegedűst és verbuváló legényeket fogadtak belőle, fizették a bért és kenyeret, az újoncoknak a kézi-pénzt, a vizitáló seborvost, csá­kósüvegeket és pántlikákat vettek, jutalmat adtak a vármegyei katonák­nak a „fogdosásban" nyújtott segítségért és ajándékot kapott a kerületi biztos. Az összegről azonban még tíz év múlva sem számolt el a kama­rás. A helytartótanács 1778-ban utasította a várost, hogy készítse elő a kaszárnyákat az újoncok részére, mert különben azokat a polgárok há­zánál helyezik el. A tanács az újoncok gyűjtésére biztosként Parraghy Ignácot jelölte ki 95 Az 1787. október 8-i megyei közgyűlésen a főispán hirdette ki, hogy a megyére kivetett 121 újoncból a városra 19 jut. A tanács az ügyet a városi kapitánynak adta ki; az ő feladata volt verbunkosokról és zené­szekről gondoskodni. A kaszárnya kapuját ráccsal látták el, hogy a be­fogott újoncok meg ne szökjenek. 90 1788-ban vezették be egyes megyékben —• a török háború hadki­egészítésére — a katonafogdosás helyett az összeírásos rendszert. Emel­lett az ezredek a régi mód szerint is toborozhattak. A városnak ekkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom