Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság
helytartótanács azonban ilyen esetben is elrendelte cleák vagy német fordítás csatolását. A helybeli katonai parancsnok németül levelezett, míg 1841-ben a tanács — az 1839:6 tc.-re hivatkozva — fel nem hívta, hogy magyarul levelezzen.'' 9 A város, ha a katonai parancsnokságoknak írt levelet, nem a tisztek nevét, hanem „An das Regiment Commando"-t és az ezred nevét írta rá. Így ui. a portóért nem kellett fizetnie. A jegyzői hivatal 1831ben katonai sematizmust szerzett be, mert „gátolja a levelezést, hogy a rangokat és a címet nem tudják". A kapcsolatot kétségtelenül könnyítette, hogy 1829-től katonai íróház működött a városban. 5 " A városban állomásozó katonaság — annak ellenére, hogy a város lakói válláról levette az őrködés terhét —• nem mindig élt békésen együtt a lakossággal és a tanáccsal. 1711-ben a város pl. az ellen tiltakozott, hogy a parancsnok a szőlőhegyen, a város kárára nagy területet magához ragadott. A panaszok néha a bécsi kamaráig, sőt az országgyűlésig is eljutottak. Van példa arra is, hogy a parancsnok tett panaszt a város ellen, mint pl. 1713-ban Caraf fa Kari Ferdinánd gróf, aki azzal vádolta a várost; hogy a szabad polgári házához tartozó szántókat erőszakkal elszántották, a városiak állatai az ő földiéin legelnek. A panasz tárgya azonban rendszerint ellenkező előjelű volt: a parancsnok vett el telkeket, foglalta el a jégvermet, passus-pénzt szedett a városba jövő kereskedőktől. 51 A tanács ennek ellenére igyekezett jó kapcsolatot tartani a katonai parancsnokkal. Ha új parancsnok jött a városba, tanácsi küldöttség üdvözölte; panaszaival, ha helyben nyújtotta be, előzékenyen foglalkoztak és a ..,ió harmónia kedvéért" különböző soron kívüli szolgáltatásban részesítették, így kapott 1765-ben báró Krasky három, Erős alezredes egy boglya szénát. 52 Még gyakoribb volt a legénység elleni panasz, akik karddal támadtak a lakosokra: összetörték a városi sorompót; ünnepnapokon úgy elleplek az utcákat, különösen a városháza előtti teret, hogy még hivatalos ügyben sem lehetett oda bejutni. Az esti takarodó (dobszó) után még mindig az utcán sétáltak, a kocsmákban mulatoztak. így előfordult, hogy a Sóstó melletti sétálóhelynél lévő kocsmában két katonát megöltek. A parancsnok kérte a kocsma bezárását, de a tanács szerint „a regulatio a város és nem a katonaság joga. Különben is a két katonát nem a kocsma vendégei verték agyon. 55. Különösen tartott a város a tűztől, amelyet a pipázó katonák okozhattak. 1796-ban megismételték a korábbi rendeletet a dohányzás eltiltásáról, de nem sok sikerrel. Állandóan visszatérő városi panasz a csavargó, pipázó katona. A város 1844-ben erre hivatkozva kérte a helytartótanácstól új helyőrség vezénylését, „mert a tűz és a katonaság kihágása miatt ingerültség támadt és a tanács ezért nem vállal felelősséget. A katonák, megtámadták a szőlőhegyi pásztorokat is, valamint a kaszárnyákban a városi szereket rongálták". 54 A beszállásolt katonaság nemcsak evett, ivott, pipázott, hanem gyakorlatozott is. Az alaki gyakorlatok egy részét a prépostságtól nem messze, a katonai főőrség (őrház) melletti Parádé téren végezték. Később a gyakorlatokat áttették a piactérre, ami nemcsak az utazókat, hanem „a kenyérszállító pékeket is elüldözi". A magistratus emiatt a
