Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság
A városok — a viták megelőzésére —< megpróbálták a kötelezettség nagyságát pontosan meghatározni. Kőszegen pl. egy polgár vagy lakos csak egy katona tartására és ellátására volt kötelezve. Ennek ellenére állandó volt a nézeteltérés egyrészt a katonaság és tanács, másrészt a lakosok között. 1732-ben Székesfehérvár két tanácsosból álló deputatiot állított össze, a báró Sternthal százados, katonai parancsnokkal felmerült vita rendezésére. A tanács különösen akkor tiltakozott, ha a hadbizottság tudta nélkül vonultak be katonák a városba, mint pl. 1745ben, amikor egyszerre három zászlóalj tette ezt. 15 A terhek viselését a magistratus mindenképpen biztosítani akarta. Ennek érdekében házépítési engedélyt is csak azzal a feltétellel adtak, ha az építkező az új ház után a porciót és a beszállásolást viselte. 1753ban minden polgár^ akinél katonák voltak beszállásolva, havonta 30 krajcár porcióelengedést kapott. A városban éjszakázó, átvonuló ezredek szállás- és ellátási költségeit a kincstár nyugta ellenében megtérítette. Az éjjeli szállásért járó pénzt Schlafkreuzer-nek nevezték. 1 " 1788-ban a tanács, a főispán rendeletére, a következőket jelentette: igazi beszállásolás csak a külvárosokban van, amit a bíró és a polgármester egyaránt ellenőriz. Ettől csak akkor térnek el, ha a városon nagyobb számú katonaság vonul át, ilyenkor még a kerti házakat is igénybe veszik. A beszállásolás utcáról utcára haladva történik. A belvárosi házak azért mentesek a kaszárnya elkészülte óta, mert 1688—1769 között ők viselték a szállás terhét. 17 A beszállásolás rendszerét 1790-ben szabályozta a helytartótanács. Megszűnt a deperdita-fond számlájára kifizetett összeg és visszaállították a korábbi provisiot az átvonuló és a szállásban lévő katonák után. Az éjjeli szálláspénz is megszűnt, az ún. Concurrenz-fonddal együtt, amelyből a tiszti és más katonai személyek szállását fizették. Az 1780. évi rendszer állt vissza; a beszállásolás költségeit a házipénztárból kellett fizetni. Ha nem kincstári, hanem magánházban történt az elszállásolás, bérét a kincstár térítette meg. Székesfehérvár város állásfoglalása szerint a szabad királyi városok a katonai szállást természetben (in natura) nyújtják, készpénzben nem lehet kifizettetni. 18 1801-ben a Schlafkreuzer még mindig szokásos volt a városban. 1834-ben közpanaszként jegyezték fel, hogy a ,,a népet katonasággal terhelik, de nem kapja meg az utána járó hálókrajcárt''. A tanács a „zúgolódás" miatt feiratot küldött a hely tartanácshoz. 19 A beszállásolás mellé egyéb szolgáltatás — tartás, fűtés, világítás — is járt. 1705-ben, mivel a tanács a katonaság által készpénzben követelt szolgáltatást nem fizette meg, a parancsnok 13 katonát küldött szállásra, ellátásra a bíró házába. A szolgáltatásokról a város havonta ún. Servis-számadásokat vezetett. A szolgáltatások egy részét készpénzben vetették ki a polgárokra; 1727-ben fejenként 4 forintot. Az összeget a városi pénztárba fizették be. 1733-ban fejenként 50 dénár volt a megváltás. 20 1724-ben a helyőrségi őrszoba fűtésére a város 207 öl fát, világításra 4Q5 font gyertyát adott. A következő évben a kamarás 597 forintot jegyzett be a rendkívüli kiadások közé „tűzifa a katonaságnak" címen. A város rendszerint a téli katonai hónapok elmúltával assignatiot kért a katonaságtól a teljesített szolgáltatásokról. A téli sót és a gyertyát
