Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek
1500 forintot, maid a következő évben 1000 forintot vett fel a város, 5% kamatra. 110 A kölcsön felvételének a célja lehetett a már megállapított adó minden forintjára kivetett növekedés (auctio) kifizetése. Ezzel azt akarta a tanács elérni, hogy az adózókat csak a megállapított hadi- és háziadó terhelje. így vettek pl. 1792-ben kölcsönt az 1680 forintos auctio kifizetésére. 120 Adószedő A hadiadó és a városi háziadó szedéséért, kezeléséért az adószedő (perceptor, Einnehmer) volt a felelős. A perceptort 1728-ig a belső és a külső tanács, 1729-től — a választott község megalakulásától kezdve — a belső, külső tanács és a választott község választotta. Megbecsült funkció volt; az első adószedők között (1694) ott találjuk Hiemer Mihályt is. 121 1725-ben vették fel porció perceptornak Kovács Györgyöt, aki már 50 forint fizetést is kapott. Első feladata a kintlevőségek behajtása volt. Fizetését — tiltakozása ellenére — a következő évben 30 forintra csökkentették. A bevételről és a kintlevőségekről negyedévenként adott számadást. Ezek után nem csodálhatjuk, ha 1730-ban —• a kérlelés ellenére — lemondott. Helyére „unanimi consensu" Parraghy Jánost választották. 122 1735-ben az adószedő fizetése 85 forint. Ekkor már kezest is kell állítania: Panitz Pálért pl. bátyja, András, cipészmester vállalta. Az adószedő anyagilag felelős volt az általa beszedett pénzekért. 1750-ben a tanács azt követelte a perceptortól, hogy a házát adja el, és abból fizesse meg az 1540 forintos hátralékot. 123 1761-ben a perceptor fizetését azért emelték, mert ,,az államkölcsön és a bécsi testőrség miatt megemelt hadiadó több feladatot rótt rá. Saját ügyeivel, gazdaságával nem tud foglalkozni". 1780-ban arra hivatkozva kérték az adószedő 170 forintos fizetésének a felemelését, hogy „nemcsak az adóról számol el. hanem a kaszárnya szükségleteiről, szállásról, az újoncok ellátásáról, a természetbeniek kezeléséről is gondoskodik". És újból visszatér a gondolat: „a saját gazdaságával nem tud foglalkozni". m Az 1790-es évektől kezdve a számvevővel közösen készítik és terjesztik az adókivetési ülés elé a kivetett adó táblázatát. A beszedés megszervezése azonban mindig a perceptor dolga. A tanács ehhez maximális segítséget nyújtott: 1798-ban az összes városi katona 195 napot dolgozott az adószedésen (naponta 6 krajcárt kaptak). 125 A XIX. század elejétől a perceptort rendszerint több jelentkező közül választották. 1804-ben pl. Rauch Ferenc contraagenst tették meg adószedőnek. Az ő helyére két jelentkező volt (egy járulnok és egy számvevőségi adjunkus). A hivatalba való beiktatást a polgármester és egy tanácsos végezte. A perceptori állásra pályázóktól kauciós levelet követeltek, amelyet — ha az állásról lemondott — visszaadtak neki. A kauciós levelet a helytartótanács is ellenőrizte. 120 A rokoni kapcsolatokat itt sem tűrték meg, de kivétel itt is volt. 1812-ben pl. a magyar kamara annak ellenére engedélyezte Rauch Ferencnek a következő tisztújításkor való újbóli jelölését, hogy a polgármesternek rokona volt. 127
