Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Társadalom - Polgárok , lakosok
tében. Ezekkel azt a kivételt is megtette a város, hogy csak aláírásra küldte meg nekik az eskü szövegét. 20 A XIX. század első évtizedétől kezdve a város tömegesen osztogatta a polgárjogot, gyakran már a sok új polgárt csak egy szám alatt írták be a jegyzőkönyvbe. Ennek ellenére 1828-ban mindössze 930 a polgárok száma. Sokan már nem is tartották szükségesnek a polgárjog megszerzését; inkább csak a letelepedési jogért folyamodtak. 2 ' 1843-ban a választópolgárság kérte, hogy kapja meg az összes polgárjogi kérelmet, mielőtt a tanács döntene róluk. A tanács válasza: „A választópolgárság jelen van a polgárok felvételénél. Ott észrevételeket tehet. A tanács eddig is kellő óvatossággal járt el: csak azokat nevezte ki, akiknek a magaviselete köztudott, vagy akikről elég felvilágosítást szerzett. A szószólóval együtt minden érdeklődő választópolgár megjelenhet a tanácsülésen, amikor polgárokat vesznek fel." 28 1847-ben kapott polgárjogot Felmayer István festőmester, miután két évvel korábban letelepedési és működési engedélyt nyert, és az illető céhnél bekebeleztette magát. 29 Üj polgár-taksa Senkit sem lehetett addig felvenni polgárnak, amíg az azért járó taksát meg nem fizette. Az újszerzeményi bizottság 1689-ben a fehérvári polgár-taksát 4 forintban szabta meg. Ettől kezdve a város hol 10, hol 7, hol 6 Ft-ot szedett. A taksa mindenesetre 1694—1749 között 6 forintról 24 forintra emelkedett. Ritka esetben (pl. 1733, 1735) a tanács félévi haladékot adott a ,,Bürger Pfennig" kifizetésére. 30 1749—50-ben polgárfelvételi zárlat volt. Ekkor mondta ki a város, hogy polgárjogot csak az kaphat^ aki egy polgárleányt vagy özvegyet vesz feleségül. — 1757-ben a városnak 396 Ft bevétele volt a polgár-taksából (ekkor már 25 : forintot szedtek). 31 A bécsi udvar a betelepülés támogatására 1764rben rendezte a polgár-taksa nagyságát: a polgárfitól 12, magyarországitól 18, idegentől 20 forintot lehetett kérni. Székesfehérvár tiltakozott ellene, mert ez a bevételek csökkentését jelentette. Ezért a felvételért 2 forinttal többet szedtek; 1—1 forintot a városi és lövőházi pénztárba — 1766-ban a kamara még lejjebb szállította a taksát: polgárfi 6, magyar 8, idegen 4 forintot fizetett. A várost mindez nem rendítette meg: a polgárfitól 13, idegentől (városon kívülitől) 26 forintot szedett. 32 A polgár-taksát 1799-ben rendezték újból; a városokat ekkor három osztályba sorolták és aszerint 6—4—3 forintot szedtek. „Nem lehet különbség iparosgyerekek és mások között" — mondja az előírás. Azonban ezt is ki lehetett játszani: a jegyzői hivatal — fizetése megjavítására —i külön 2,( a telekkönyvi bejegyzésért 3 forintot akart szedni. Ezt azonban a helytartótanács megtiltotta. 33 1810-ben 24 forint polgár-taksát szedett a város, valamint számos különdíjat és ajándékot (pl. segélyt a tűzoltó-bőrkannákra). 1821-ben Jud Henrik téglás (mint idegen) 25 Ft váltságot fizetett, valamint 2—2 forintot a Szent Sebestyén templomra, a szegények intézetére, az öregek házára, a betegek házára és tűzkannákra. 3 ' 1 2* 19
