Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Pénzügyietek

1776-ban rendelte el a kamara, hogy a háramlási pénztárról ne készítsenek külön számadást, hanem a városi háziszámadás rovataként jelentsenek róla. Ezt követte hamarosan (ugyanabban az évben) a külön háramlási pénztár megszüntetéséről szóló rendelet. A következő évben már azt hangsúlyozta a kamara, hogy a háramlott vagyon nem a tanácsé, hanem külön pénztárban kell kezelni.

1

'

1

' A háramlási pénztár tehát tovább működött, bevett és kölcsönre kiadott pénzeket. Magánszemélyek részére nemcsak a pénz betétele, hanem az ott elhelyezett tőkék más javára való átírása is lehetséges volt. 1806-ban a tanácsülés előtt kérte Illés István, hogy a háramlási pénztárban lévő tőkéjét egy másik lakosra írják át. Ez meg is történt, miután a tanács a kérést jóváhagyta.'" Van példa arra is, hogy a városra háramlott pénzből jutalmat fizettek azoknak, akik az örökhagyót ápolták. 1814-ben két lakos 657, illetve 407 forintot kapott, mert egy elhalt özvegyasszonyt hosszasan szolgáltak. 1820-ban két tanácsos vizsgálta meg az összes, a háramlási pénztárból kihelyezett tőkét. A tanács ugyanis azt állapította meg, hogy vannak olyan tőkék, amelyek után az adósok a kamatot fizetik ugyan, de kötelezvényt nem adtak.

08 Fehérvár az árvák eltartását úgy biztosította, hogy vagyonukat eladta, a pénzt az árvapénztárba (cassa pupillaris, Waisenkasse) vételezte be, illetve onnan kamatra kiadta. Ezekből a kamatokból fizette azután az árvák tartási költségeit. Ez már a XVIII. század elején így volt: 1715ben már említi a tanácsülési jegyzőkönyv a pénztárat.

1

'

9 Az árvapénztár nemcsak az árvák tőkéit vételezte be, hanem kölcsönöket fogadott el magánfelektől abból a célból, hogy a pénzt (magasabb) kamatra helyezze ki. De tehettek be szülők pénzt még életükben a gyermekeik számára/

0 Az árvapénztár élénk hitelügyleteit bizonyítja, hogy 1764—1785 között 38 303 forintot adott kölcsön, legkevesebb 6% kamatra.'

1 Kórházi pénztár (ispitály-kassza) az 1720-as évektől kezdve létezett, amikor a kórház építkezése megindult. Nagyobb összegek felett az 1770es évektől rendelkezett, amikor új kórház építése került napirendre. 1770-ban a kórházi számadó jelentette a tanácsnak, hogy 350 forint tőke lenne kihelyezésre a pénztárban. Ettől kezdve gyakran olvashatunk a jegyzőkönyvben a kórházi pénztárból kihelyezett tőkékről. A kölcsönöket 6%-os kamatra, kezesség mellett, kötelezvény ellenében (esetleg az adós házára betáblázva) adtak.

74 1787 után a kórházi pénztárat is elérte a többi pénztár sorsa: a főispán felszólította, hogy a pénzeket közalapi pénztárakba fizessék be. Ettől kezdve 1790-ig a szegényházi pénzeket (az alamizsnát, perselypénzt) is a kórházi pénztárba vételezték be. A kórházi pénztár tőkéi a közalapokba való befektetés előtt 16 788 forintot tettek ki. 1789-ben már csak a Credit-Cassa kötelezvényeit őrizték a kórházi pénztárakban.

73 A kórházi pénztár 1790 után éledt újjá; ekkor kezdték 10 évre visszamenőleg a számadásokat felülvizsgálni. 1803-ban kórházi pénztári igazgatói funkcióról olvashatunk. Ö jelentette, hogy a kamarási pénztár 303 Ft census parochialis-sal tartozik a kórházi pénztárnak. A tanács utasította a kamarási pénztárt, hogy az összeget fizesse meg. 1808-ban az igazgató lemondott, de a tanács nem tudta elfogadni.

74