Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Pénzügyietek

A pénztárakat 1786-ig a kamarás, a biztosok, felügyelők igazgatták, gyakran kezelték is. 1787-től kezdve — felsőbb utasításra — a pénztárak élére pénztárnokok kerültek. A fizetésükre vonatkozó előterjesztés eljutott az uralkodóhoz.

511 1847-ben a földbér, csőszfizetés és több városi jövedelem pénztárnokának állására négyen, köztük Vörösmarty Zsigmond, pályáztak. Az új pénztárnok azonban nem ő lett, mivel nem tudott kezest állítani (így nem is jelölték). Kezest általában 15 napon belül kellett állítani (1831). Ha a kezesek visszaléptek, a pénztárat is elvették a pénztárnoktól (1833).

57 A magtalanul (defectus seminis) elhalt polgárok ingó és ingatlan vagyona a városra szállt. A hagyatékokból (vagy eladásukból) származó pénzeket a tanács a háramlási pénztárba (cassa caducitatis, Caduzitátskassa) vételezte be és kezelte. Nagyobb hagyaték volt 1726-ban a Payerl, 1762-ben a Hrabovszky-, 1777-ben a jezsuita- és 1781-ben az Augsperger-örökség. Payerl városi bíró öröksége jelentős volt: 1756-ig a kamatokkal együtt 15 663 forintra nőtt. A jezsuita rend feloszlatása után egy 60,00 forintos örökségből a város 4000 forintot kapott.

58 A háramlási pénztárba nemcsak hagyatékok kerültek, hanem egyes polgárok a tőkéjüket ott helyezték el. A város ezeket a pénzeket, hasonlóan a hagyatéki pénzekhez, kamatra kihelyezte.'

9 Az első kihelyezés 1727-ben, a Payerl-örökségből történt: ebben az évben 130 forintot adott a város kölcsön, az adósok ingatlanára írva a kölcsönt. 1728-ban házépítésre, kéményépítésre, 1729-ben házvételre adott a város 6% kamat és kötelezvény mellett kölcsönt a háramlási pénztárból.

00 1749-ben a tanács úgy döntött, hogy a háramlási pénztárból csak tanácsi határozatra lehet tőkét kihelyezni. Ezt azonban csak egy-két évig tudták érvényesíteni: ezekben az években minden kölcsön jóváhagyása a tanácsülés elé került. 1752-ben olvashatunk arról, hogy egy asszony a konyhakertjét zálogosította el a háramlási pénztárnál.

01 1756-ban a tanács megállapította, hogy a háramlási pénztár kintlévő tőkéi utáni kamatokat az adósok nem fizették. Ezért úgy döntöttek, hogy ha a termés nem lesz jó, akkor a kamatot a tőkékhez csapják és a következő évben az után is kamatot szednek. 1771-ben azt mérlegelte a tanács, hogy a kintlevőségeket nem lehetne-e a város adósságainak a fizetésére fordítani.

(a Van példa arra is, hogy magánszemélynek a háramlási pénztárban elhelyezett tőkéjéből adott ki a város kamatra pénzt (ezt a fél kérte). 1775- ben Vörösmarty József özvegye 100 forintot vett fel a pénztárból. 1776- ban 5% volt a kamat.

63 A háramlási pénztárról külön számadás készült, amelyet a pénztár felügyelői nyújtottak be a tanácsülésnek. 1762-ben a pénztárat biztonsági okokból a jegyzőnek adták át; 1765-ig ő kezelte. 1766-ban a háramlási pénztár a városi házipénztárat 400 forinttal segítette ki.

64 A számadások alapján megállapítható, hogy a háramlási pénztár készpénzállománya 1735—1743-ban 3000—7000 Ft, 1744—1751-ben 11 000—13 000 Ft, 1752—1776-ban 2000—5000 Ft, a kintlévő tőkék öszszege 1753—1779-ben évente 10 000—17 000 Ft között mozgott.

05