Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Társadalom - Polgárok , lakosok

gárjoggal rendelkezőkre terjedt ki). A tanács 1695-ben kimondta, hogy rétje és földje csak annak lehet, akinek polgárlevele van. Ugyanilyen alapvető polgári jog volt a szabad ipar-, kereskedésűzés. Jövevények még a vásárban sem árulhattak és nem folytathattak aprólékos kereskedést.

8 Fontos polgári jog volt a beneficiumokkal való élés, mint ahogy más városok is a polgárjoghoz kötötték a gyakorlását. Fehérvár város 1703-ban megtiltotta egy külvárosi lakosnak a bormérést, míg házat és városi polgárjogot nem szerez. Ezt a tanács a következő évszázadban többször megismételte, határozatban is leszögezte (pl. 1712, 1812 stb.). A XIX. század elejétől a város már azt is megengedte —• külön kérésre —• egyes birtokos polgároknak, hogy borukat a negyedévi (kántor) városi bormérés idején is mérhessék. A' „kántor-bormérők" közé azonban külön és esetenként fel kellett iratkozni. A város a polgári jogokhoz sorolta az ecetfőzést, amit polgárjog nélkül nem lehetett gyakorolni.

9 A polgár „személyes jogai" közé tartozott, hogy csupán tettenérés esetén lehetett letartóztatni, de akkor sem csukhatták kalodába, vagy a közönséges börtönbe. 1747-ben a város elcsapott egy fertálymestert, mert egy házbirtokos polgárt és mestert illetéktelenül kalodába záratott. A polgárokat a részükre külön fenntartott polgári börtönszobába zárták; ennek fenntartásához a polgárság —

1 a költségek ellenére — makacsul ragaszkodott.

10 Különösen érzékenyek lettek a polgárok a személyes jogaikra az 1830-as évektől. 1833-ban a szószóló és három választópolgár, köztük Orsetti gazdag kereskedő, a helyettes bíró ellen tett panaszt, aki egy polgárt és szűrszabómestert „hatalmasan bezáratott". A polgárok kérték, hogy „tartsák fenn a személyes szabadságaikat". Orsetti ehhez még hozzátette: „Ha valamely tisztviselőt megsértenek, a törvényhatóság előtt elégtételt kérhet. Ha a tisztviselők a polgárokat önhatalmúlag büntetik, oda lesz a polgárok személyes bátorsága. Ezt pedig annál inkább kívánja fenntartani, mivel az országgyűlésen a jobbágyok személyes bátorsága is eszközöltetik". A tanács azt felelte nekik, hogy mivel a levél általánosságban fogalmaz, adják be konkrétan a panaszt. A bíró pedig ellentmondott annak, hogy őt polgárok megfeddjék.

11 Ezenkívül még számos egyéb joggal bírt a fehérvári polgár. Kizárólagos joga volt pl. a városbn kék színű posztóból készült ruházatot hordani. Botbüntetést nem alkalmazhattak velük szemben, és pereikben ugyanazon perorvoslattal élhettek, mint a nemesek. Gyermekeiket előnyben részesítették a városi — pl. kancelláriai —

1 állások betöltésénél. Bizonyos években több juhot tarthattak mint a polgárjoggal nem rendelkezők, és előbb vették fel őket a városi szegényházba.

12, így érthető a városlakóknak az a törekvése, hogy ha polgárjogot nem is kaptak, de házukat „polgári házzá" minősítsék. Ezt tették pl. 1786-ban az Égett városi Új utca lakói. Ez ugyan egyúttal azt is jelentette, hogy a házak után osztályba sorolt polgári hadiadót kellett fizetniök, de élvezhették a vele járó jogokat (elsősorban a bormérést) is. Hasolóan polgári házzá minősítette — nyilván a hadiadó-bevétel növelése céljából — a tanács 1803-ban két lakos házát.

13