Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Kereskedelem

újabb 2 forintos emelést tett közzé — csak december 17-én bonthatták és hirdethették ki.

03 Az 18.16—1825 közötti évek a sóárulás hihetetlen konjunktúráját hozták. Ebben az időszakban tizenketten kértek és kaptak „dekretális sóárulási'

; —• és gyakran letelepedési — engedélyt. Köztük 1819-ben Greinsperger Anna, aki a meghalt Székely Lajosné boltját vette át. 1820-ban tűnt fel a kérelmezők között Ybl József kereskedő. A vitába a szószóló is beavatkozott: Greinsperger Anna mellett tette le a voksát. (1824-ben az asszony halála után férje, Patsay György vette át a sóárulást.)

94 A tanács azon az állásponton volt, hogy „a sónak aprólékos árulását letiltani nem lehet" és még kiadott, néhány engedélyt. 1825-ben az árvapénztar gondviselője is sót árult.

1

' Egész addig tartott az engedélyek kiadása, amíg az öt dekretális sóáruló kérelemmel nem fordult a tanácshoz, hogy „a városban elég már a sóáruló. a város ne támogassa újabbak kérését". A tanács ezt figyelembe is vette: a következő évben egy helyi polgár kérelmét már nem teljesítette. ,,annál inkább, mivel legutóbb felsőbb helyen két ilyen kérést is elutasítottak" .

!1G Ettől kezdve a sóárulást csak örökölni lehetett a városban. Ezt tette pl. 1830-ban Kiszling Anna kisasszony, aki elhalt apja után kérte a sóárulás dekrétumát. A magyar kamara a várostól kért véleményt a kérelmező koráról, testalkatáról, az örökség nagyságáról. Majd miután minderre megnyugtató választ kapott, a kérést kedvezően intézte el.

97 Ugyanebből az évből való a helytartótanács rendelte, amely szerint ..különösen ügyelni kell arra, hogy senki se adja bérbe a sóárulási dekrétumát". A tanács a kapitányi hivatalra bízta, „nyomozza ki, van-e ilyen bérbe adva a városban".

98 A földvári sóhivatal még így is sokallta a fehérvári sókereskedők számát. 1832-ben kérdéssel fordult a városhoz: minden sóáruló folytatni akaria-e az árusítást. Az öt sóáruló azonban ragaszkodott a kereskedéshez.

99 Puskapor A fehérvári puskapor-kereskedés kezdeteiről annak ellenére keveset ludunk, hogy a salétromfőzés a török alóli felszabadulás után azonnal megindult. Az elkészült salétromnátriumot azonban Szőnybe, majd Budára vitték.

109 Tudjuk, hogy 1775-ben három kereskedő — YbZ (übl) Miklós, Zutrung György és Libenlridt János — árulhatott puskaport a városban. ,,A puskaport alkalmas helyen kellett tárolniok". 1777-ben Ybl Miklós kereskedő a Medárd napi vásárkor 20 font puskaport adott el. 1778-ban Kirovits Mártonnál 80 font puskaport találtak. A tanács a budai tüzérparancsnokhoz írott levelében ezt azzal próbált^ megmagyarázni, hogy a por egy budai kereskedő tulajdona, akinek licence van az árusításra. .,Igy a por csak letétben van; igaz, hogy három fontot eladott belőle" — írta a tanács.

101