Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Kereskedelem
sőt kérte, hogy a magistratus terjessze fel az irományaikat is a helytartótanácshoz. A tanács ezt nem tette meg, „mert a kereskedői jog megadása a tanács részéről már megtörtént. Ez nem a Kereskedői Társaság beírásától, hanem a tanács rendelésétől függ. A tanács azt mellékel a helytartótanácsi felterjesztéshez, amit jónak lát." A Társulat tiltakozását nem látja jónak mellékelni. 1 '' Ugyanebben az éven utasította el a Társulat Rossnagl István kérelmét. A tanács alaptalannak minősítette az, indoklást, mivel a kérelmező kitanulta a kereskedést és felszabadult; a felsőbb rendelések szerinti vándorló időt (erkölcsös magaviselettel) kitöltötte, mindezt be is bizonyította, és főleg a kereskedés alapjául szolgáló summával — az általa bemutatott, elfogadható oklevelek szerint — rendelkezik. Mindezek figyelembevételével a tanács megadta neki a fűszerkereskedői engedélyt. Ezt a helytartótanács (három hónapon belül), a Társulat ellenkeresetét elvetve, jóváhagyta. 15 A tanács a Társulatot biztos útján felügyelte. Az első ismert személy Hoffmann József ügyvéd, akinek 1792-ben történt halála után, a Társulat seniora maga kérte másik tanácsi biztos állítását. A biztosok névsorát, a Kereskedelmi Társulatról írott művében, Vértes József közli. Nagyrészt a legfelső vezető réteg sorából kerültek ki. l(i A biztos kötelessége volt a tanácsi határozatok érvényesítése, így — elsősorban a felvételek ügyében —í gyakran ütközött össze a kerekedőkkel. 1803-ban Ivánovits Demeter reversalesét jegyzőkönyveztette,, amely szerint kereskedői jogát el nem adja és a gyermekei sem öröklik. 1818ban a helytartótanács vett fel egy kereskedőt a városi kalmárok közé. Beiktatása és a kalmárok könyvébe való bejegyeztetése Vass János főjegyző és tanácsi biztos feladata volt. 17 A Társulat gyakran név szerint kérte az új biztos kinevezését. Ez történt 1805-ben, amikor a meghalt Say József főjegyző helyett Vass János főjegyzőt kérték és kapták meg. 1821-ben azonban már a tanács rossz néven vette, hogy a főügyészt kérték biztosul. „A kinevezés a tanács joga, a kérelem ellenkezik a tanács jussaival" — írták. i,s A biztos feladata volt a különböző felsőbb és tanácsi rendelkezések közlése és végrehajtása. 1792-ben a biztos (és a városi kancellária) egyenként közölte a kereskedőkkel: a helytartótanács engedélyezte, hogy az átvett termékeket láttamozzák (vagyis jellel lássák el). A biztos mondott véleményt a vásári bódék állításáról és szabályozásáról. 1818-ban ő közvetítette a Társulat kérését, hogy a helybeli posztósok ne árulhassák a vásárokon rőf számra a műveiket, „mivel rőf számra csak a kereskedők árulhatnak, a posztósok csak egész darabokban". 19 Az 1820-as évektől kezdve a kereskedői jog megadásánál mérlegelték a rendelkezésre álló alaptőkét. 1826-ban pl. Linzer Károly vaskereskedőtől 4000 forint fundust kívántak. Erre a kérelmező anyja 5500 forintot ajánlott fel. 1828-ban a Jahn András „által felállítani kívánt kereskedésre nézve elég alapnak tekintik a 3000 forintot" — írta a Társulat. 20 1827-től kezdve volt napirenden az új privilégiumlevél megszerzése. Ebben az évben a Társulat kérését a felsőbb hatóság a tanácsnak küldte meg. Az ügy azonban elhúzódott, mire a Társulat az uralkodóhoz fordult. A. folyamodvány, a helytartótanács útján, megint csak a városhoz
