Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Kézműipar
A közrendet szolgálta, hogy a mesteremberek vasár- és ünnepnap nem indulhattak vásárba, de nem is érhettek ekkor vissza. ,,A botránkozás elkerülése céljából' 1 ezt előtte vagy utána való este kellett megtenniük. Ugyancsak tilos volt a Blau-Montag tartása. Ezért a mester 2 forint, a legény 1 forint büntetést fizetett: A 1784-ben a palotai, veszprémi és szentgáli bognárok a királyi biztoshoz fordultak panasszal, mert a város megszüntette az addigi gyakorlatot, hogy két vásár között áruikat a városban raktárban tarthatták. 1786-ban a magistratus — a helytartótanács utasítására — felhívta az ácsokat és bőrösöket, akik Komáromtól lefelé gyakran használták a víziutat, hogy a hajókat és tutajokat megfelelő eszközökkel lássák el, hogy ne ütközzenek a budai hajóhídba. 2 " 1799-ben egy késműves tett panaszt, amiért más késművesek az ő jelét alkalmazták áruikon. A polgármester az összes késművest összehívta és megtiltotta ezt nekik. 2 " 1814-ben az egyik asztalosmester — tanácsi engedéllyel —' a finomabb bútorok készítésére egy „szőnyegmíves" (kárpitos) legényt alkalmazott. A helybeli nyergesek ez ellen tiltakoztak. 27 1816-ban a szűrszabócéh bemutatta több vármegye és szabad királyi város határozatát, amely megtiltotta a cifra szűrök készítését és árulását. A tanács Fehérvárott is betiltotta, „mert ez a mesteremberek között sokféle ízetlen viszálykodás! okozna". 38 1820—21-ben figyelt fel a kerékgyártó céh arra, hogy vidéki mesterek a vásárra hozott áruikat raktárban hagyták, illetve letéteményesek útján árulták. Egy asszonnyal, akit ezen kaptak, az eladott kerék árát a szegényházba fizettették be. 2!) 1823-ban a kanizsai uradalom ügyésze, az előtte folyó perlekedés eldöntésére, azt kérdezte a várostól, hogy „a kádárok az edényeket vassal abrincsolhatják-e". A tanács válasza szerint „Fehérvárott a kádárok műveiket hideg vassal abrincsolják'. :! " 1826-ban egy kalaposmester kérte, hogy selyem kalapjait a vásárban ne a durva kalapok között árulhassa, mert ott nem kelnek el. A vásárbiztos külön sátrat jelölt ki neki. 1832-ben a német vargacéh kérésére a kapitányi hivatal elkobozta a némely boltban árult „posztószél cipőket, egész bőrkészülettel" (készcipőket). 31 Kontárkodás A céhen kívüli iparűzést kezdetben tiltották a városok. Kassa már 1686-ban kimondta, hogy „a mesterember céhbeli szabadsága a kontárok ellen megtartassék". Fehérvár 1716-ban, a takácscéh privilégiumának a kihirdetése alkalmából mondta ki, hogy „aki a céhen kívül dolgozik, büntetés alá kell vetnyi". A kontárok ellen még 1787 májusában is harcolt a tanács. 52 Éppen ezért nehéz szívvel vette 1787 júliusában a helytartótanács leiratát, amely szerint „azok, akik valamilyen ipart megtanultak, legény nélkül, eltartási költségeik fedezésére, céhen kívül is gyakorolhatják azt. Ez a szabadságolt katonákra is vonatkozik". A rendeletet a helybeli mesterek nem fogadták kitörő örömmel; a kőművesek és ácsok tiltakoztak
