Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Guttamási

séghez tartozott, az isztiméri egyház filiája volt, és ez időben templom még nem állt a településen. 111 lakosa római katolikus volt.

55 A II. József kori népszámlálás hivatalosabb adatai szerint a nemzetiségi faluban 35 ház állt. Keresztény család 57, teljes népesség 277 volt. Az összeírás 2 nemest, 2 mesterembert, 30 parasztot és 33 zsellért említ. 1—12 éves fiúgyermek 32, 12—17 év közötti pedig 12 volt a településen. A népszámlálás szerint ez időben a szomszédos falvak közül Iszkaszentgyörgynek 839, Csurgónak 1110 lakosa volt.

56 Az 1784 és 1787 közötti öszszeírás után Guth lélekszáma viszonylag állandóvá vált. Az 1800-as évek elejétől a statisztikai adatok Guthnál mindig 200 fölötti lakosságot mutattak, de ez 1950-ig sohasem emelkedett a 300 fölé. Ez az adat csak akkor valós, ha nem számítjuk be a faluhoz tartozó Ö-Guth, Űj-Guth, Kincses és Bitó lakott helyek lélekszámát. A jobbágyszolgáltatások a földesúri igényeket nem elégítették ki. A jövedelmek gyarapításának lehetőségét az Amadé és későbbi Bajzáth földesurak a szőlőtermesztésben látták. A szőlőművelés felvirágzása az uradalomban az 1730-as évektől vette kezdetét. A szőlőtelepítések révén népesültek be a guthi határba eső Bitó- és Kincses hegyek az 1700-as évek végén, é

s valamivel korábban Ó-Guth és Űj-Guth szőlőhegy. Ezekről, mint lakott településekről Ó-Guth kivételével még nem esik szó forrásokban a 18. század előtt. A szőlőművelés megélhetést ígérő lehetőségei más környékbeli családokat is vonzottak az iszkaszentgyörgyi uradalomba. Főleg székesfehérvári és csurgói gazdák vállalkoztak az iszkaszentgyörgyi és guthi családok mellett szőlőtelepítésre ezeken a hegyeken. Az 1700-as évek végén a székesfehérvári szőlőművesek még kijárva művelték ó-guthi földjeiket, de az 1800-as évek elején már kezdett jellemző lenni a letelepedés. Amadé és Eszterházy grófok 1740 táján Uj-Guthon, 1757-ben és 1776-ban Kincses hegyen, 1778-ban Ó-Guthon, Bajzáth földesúr pedig 1813-ban Bátsóban hajtatott végre szőlőtelepítést. Bitóban (Táborállás) már 1776-ban fizettek szőlődézsmát helyi lakosok. Egy 1743-as forrás szerint az új-guthi szőlők első birtokosai csurgóiak voltak, hegymesterük Zámbó Mihály volt. 1778. február 10-én kelt, Amadé Thadeusz és székesfehérvári lakosok közt megkötött szerződés eredményeként ismét Ó-Guthon kezdődtek szőlőtelepítések. A megállapodás a következő sorokkal kezdődik: „Én alább írt Báró Várkonyi Amadé Thadeusz Iszka Szent Györgyi Dominiumnak örökös Földes Ura adom tudtára mindeneknek, akiknek illik, miképpen e most folyó 1778-ik Esztendőben Februárius Hónapnak 10-ik Napján Guthi Pusztán a régi szőlőkön alul a Csurgói határra dűlő, és szántó Földekbül álló Berkes Hegyet Szőlőnek kiadtam nemes SzékesFejérvári Lakosoknak, elosztván azt 2 Dűllőkre és 46 Holdakra, melyeknek szélessége 15, hossza pedig 95 Bétsi öli. ... Maga Hold Szőllejét ki-ki tehetsége szerént minden idő hallasztás nélkül szőllővesszővel berakni tartozzon, ellenben, ha ebéli munkában egyiknek vagy másiknak restségét fogom tapasztalni, abban bizonyos lehet, hogy a már megtett másbéli munkájának jutalma nélkül a Szőllő Föld el fog tőle vétetni, és másnak adatik. . . . Annak műveléséhez a Gazdáknak nagyobb kedv és ösztön adattassék, engedtetnek nyolc szabad Esztendők, a végre, hogy a felfogott Földet ki-ki irthassa, plántálhassa, gyarapíthassa. Különben a Dézsma