Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Kincsesbánya

Visszatérve a XVIII. századi pusztákhoz, az Atyai és a Guthi legelőket a szentgyörgyiek és a mohaiak hasznosították még az 1760-as években is. Egy 1746-os egyezség szerint a két falu jobbágyai 4 forint cenzust fizettek a legelők használatáért Amadé úrnak. Egy 1768-as összeírás szerint 43 iszkaszentgyörgyi jobbágynak az Atyai és a Guthi pusztán 28 és fél pozsonyi mérő írtásszántóföldje (kb. 14 magyar hold) ós 173 szekér szénát termő rétje (kb. 173 m. hold) volt. A nagy kiterjedésű rétekre utal még egy 1772es robot jegyzék is, amely szerint a fenti évben a Guthi réten 38 robotos és 16 pénzes kaszáló június 18-án megkezdte a kaszálást.

9 Az 1700-as évek elején gyakran vitatottak voltak a határok, ezeket csak gyakori határrendezések tudták viszonylag helyretenni. Érdekes adatokat említ a területtel kapcsolatban az 1718-ban végrehajtott határvizsgálat, amely alkalmával a következőkről esett szó: A Vaskapu felé menő út a (Szilasi dűlő melletti földút — ma ezen fekszik a Kincsesbányát Fehérvárcsurgótól elválasztó határvonal) valamikor beljebb volt a Gaja felé, és ez volt a guthi határ széle. Még Fehérváron volt a török, és a hajdúkat levágták Csurgó fölött a sáncokon, ez volt az országút. Még a török időkben is szántottak, vetettek a Tatárkő és Lókő közötti területen, de nem tudni, hogy kik. A szőlőművelés, amelynek Bittó, Kincses és Ó-Guth benépesülését köszönhette, a XVIII. század közepétől vette kezdetét az iszkaszentgyörgyi uradalomban. Kincses hegyen 1757-ben és 1776-ban történtek szerződéses szőlőtelepítések. „Atyai pusztán a Gerentsér ásás mellett való hegyet (melynek neve lészen Kintses hegy), gróf Galántai Eszterrás Gábor úr Eő Nagysága, Iszka Szent Györgyi, Mohai helységek, Atyai, Guthi és Balinkai pusztáknak Földes Ura" — jelöltette ki szőlők plántálására 1757-ben. A telepítési szerződés az alábbiak szerint határozta meg a szőlőművelésre vállalkozó székesfehérvári gazdák kötelességeit és csekélyke jogait: „Valaki azon Szőllő Hegyen szőllőt akar felfogni és építeni, legelőször magát és szándékát Iszkaszentgyörgyi Tisztemnek megjelentse, és attul magának Levelet vegyen; Ki Szőllejének szomszédságában? Melly esztendőben, melly napon fogta fel a Gyöpöt? Hány ölnyi szélesset és hosszút fogott fel? Hány Esztendőre adatott neki Szabadsága a Dézsmátul? — és úgy kezdjen építtéséhez. ... Midőn a felfogott és építtetni kezdett Szőllő Hat Esztendős lészen, mindeniktül fél fél akó Ürmös Bornak való mustot tartozik adni minden Szőllős Gazda az Uraságnak. Senki Szőllőjének elvesztése alatt soha maga Szőllejét eladni ne merészelje, midőn áruba botsát ja, magát a Tiszttartómnak bejelentse a vevővel együtt, aki is egy forintot letenni köteles. Másképen a Szőllő azonnal ingyen elfoglaltatik, és az Uraság véle szabad lészen. Aki Szellőjét annak rendje és módja szerint emberül nem fogja, tsak egy Esztendőben is gazossan vagy parraggá hagyná, azon ember legelsőben megintetik, ha pedig második Intést vár, három forintra fog büntetődni, kit ha nem akarna letenni, vagy harmadik intést várna, annak két pénz fog adatni, és a Szőlleje tőle elvétetik, és az másoknak betsü szerént eladatik. . . . Ezeken felül, amely gazdának szabad Esztendeje kitellik, a Hegy mesteren kívül a szokott Kilentzedet az Uraságnak kiadni tartozik, amely Kilentzedet az Uraság maga Szekerén fog haza hordatni."

10 A szerződés szövegéből nem derül ki az, hogy a szőlőművelésre vállalkozók hány szabad évet kaptak a dézsma alól. A kilenced dézstna általá-