Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Guttamási

Omode, Lothár, István és Miklós testvéreket Győr megyei birtokok mellett Guth Fejér megyei birtokba avatta be. Guth Omode (Amadé)-nak és Lothárnak közösen jutott.

29 Egy 1447-ben kelt periratban Marcaltői János (szintén Gutkeled nemzetségbeli) tiltakozott a fehérvári káptalan előtt az ellen, hogy testvére Hornodé Guth falut elzálogosítsa.

30 Károly János szerint ez mégis megtörtént, mert Guth I. Ferdinánd idején valószínű zálogjogon a telekesi Török család kezében volt. 1543-tól kevés adattal rendelkezünk. A török jelenléte miatt a megye falvait Veszprém megyéből adminisztrálták. A török alatt Gut, Atya, Szentgyörgy és Moha a fehérvári várhoz tartoztak.

31 Az 1543-tól 1576-ig összeírt lakott helységek között nem szerepel Guth, hasonlóan Csurgó és Szentgyörgy sem.

2 Megerősíti a falu elnéptelenedését egy 1558-as feljegyzés, melyben Guth-ot az elhagyott puszták között írták össze.

33 1563-ban a törökök is számba vették a lakott településeket, ebben az összeírásban sem szerepel a falu.

34 Egy 1590-es forrás Guth-on egy portát tüntet fel.

35 Marcaltői Miklós özvegye és Marcaltői György nevével kapcsolatos 1575-ös periratban, mint a per tárgyát képező Guth-ról jegyzi meg a forrás, hogy „puszta, csak most épül".

36 1600-tól ismét néptelen volt a „falu". Valószínű, hogy a Csókakő és Palota váráért vívott harcok idején pusztult el. Guth területét érintette 1601-ben a Vaskapu, Szentgyörgy és Magyaralmás között lezajlott török elleni csata is, melyről Wathay Ferenc írt a „Székesfehérvár veszésérül való história" c. énekében. „Vaskapu környül tábort telepétték." Ennek az ütközetnek a következménye, hogy az itteni települések ismét néptelenné váltak. Több forrás is megerősíti azt, hogy a Vaskapu környéke több esetben is kapcsolatba hozható a Fehérvárért vívott harcokkal. A Vaskapu gát melletti dombról jól belátható a mai felsővárosi rész. A terep védelmi harc megvívásához mindenkor kiválóan alkalmas terület lehetett. „A hegy halmai a török pasák sátorhelyei voltak" írja egy 1683-ra vonatkozó forrás. „Midőn a hajdúkat levágták Csurgó fölött" — mondja egy tanú az 1718-as határvizsgálat alkalmával. Írott forrásokat és szóbeli hagyományokat egyeztetve; a törökök 1602-ben visszafoglalták a vaskapui harcálláspontot, és hosszabb időre megszállták a terepet. Nem véletlen említik 18. századi helynevek Táborhegynek és Táborállásnak a bitói dombokat. A legendák szerint a törökök is kihasználták a Vaskaputól nyugatra eső terület vízgyűjtő lehetőségét, és a rómaiakhoz hasonlóan összefogták a Gaja patak vizét a mai tó helyén. Károly János szerint azzal a szándékkal, hogy Fehérvárt elöntessék, mások szerint a völgyelzárással éppen a vizet akarták megvonni a várostól. Egyik állítás sem fogadható el, mert 1602-es év után Fehérvár éppen török kézen volt, és a város a Gaja patak vize nélkül sem szenvedett vízhiányban. A Vaskapu környéke mindig titokzatosságot sejtetett. Ó-Guth és a környező falvak lakói nemzedékről nemzedékre adták át a „hegyben elrejtett kincsek" legendáját. Ha a Gutkelediek valóban építettek monostort ezen a környéken, akkor ezt itt kell keresni. 1650 fontos évszám Gut és környező falvak történetében: 1650. április 15-én III. Ferdinánd Moha és Szentgyörgy falvak mellett Guth, Atya és Balinka pusztákat Várkonyi Amadé Jánosnak adományozta.

37 Guth urai: Amadé János — Ádám — Antal — László — Tadeusz és Antal 150 évig birtokolták az iszkaszentgyörgyi uradalomhoz tartozó települést. Amadé László (1703—1764) birtokos (udvari tanácsos és költő) az uradalmat az Amadékkal rokon Eszterházy Gábornak adta valószínűleg zálogba