Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Kurucz János: Guttamási

megadására köteles lészen. A megírt nyolc szabad Esztendők elforgásuk után a szokott kilentzed megadásával ki-ki tartozni íog. Midőn pedig hat esztendőssek lesznek a Szőllők, minden Szőllős Gazda Fél öreg akó mustot Urmösnek, és minden Esztendőben egy kosár szőllőt, ezután pedig, midőn Kilentzed alá jönnek a Szőllők, ki-ki már több Hegyimen is bevett szokás szerént egy-egy pár fej szőllőt adni köteles lészen." A szerződés szerint a gazdák szőlőjük mellé hajlékot csak engedéllyel és 2 forint befizetése után építhettek. Minden letört szőlővessző után 3 krajcár, kitört tőke után 17 krajcár volt a büntetés. Szőlőföldet eladni szintén csak a földesúr engedélyével lehetett, elidegenítés esetén az eladó és vevő 1—1 forintot volt köteles befizetni. Folytatva a szerződés eredeti szövegét: ... ,,Ha pedig valaki egymással nyilvánvaló veszekedésekben, káromkodásokban, paráználkodásban, pörlekedésekben, vagy más Isten és egek ellen való vétkekben, ünnepszegésben ott a hegyen tapasztaltatik, amenynyiszer ezt cselekszi, 12 forintnak az Uraság kezéhez való letételére megbüntettessék, mit ha meg nem fizetne, szüretnek idején annyi érő bora elfoglalt assék."

57 A szőlőtelepítési szerződésekben említett terheken kívül mással nem tartoztak szőlőik után a szerződéses jobbágyok. 1770 és 1772 között a fehérvári prépostság tizedet szedetett ugyan a Guthon szőlővel rendelkező jobbágyoktól, de a Helytartótanács megvizsgálva a szőlőművesek panaszát, tizedszedésre vonatkozó eltiltó ítéletet hozott, sőt már a beszedett termés után is kártérítést rendelt el.

58 Még 1774-ben a guthi szőlősgazdák folyamodvánnyal fordultak az úriszékhez. Amadé László, aki még az 1740-es években hajtatott végre szőlőtelepítést a guthi pusztán, kilencedet szedett a szőlőműves jobbágyoktól. A guthiak még Eszterházy földesúrnak is ennyivel tartoztak. A panaszlevél szerint Amadé Thadeusz, miután Eszterházy gróftól átvette a birtokot, nyolcadot követelt a jobbágyoktól, holott az eredeti szerződés csak kilencedet határozott meg. A megyei közgyűlés a következő határozatot hozta: „Számbavéve a Guthi hegy kérvényezőinek igazát, csak kilencedet szedhet Amadé Taddeusz úr."

59 Az uradalom szőlőhegyeinek dézsmája változó volt. Kincsesen, ÖGuthon, Űj-Guthon és Bitóban 9-del tartoztak a szőlőművelők, ugyanakkor a guthi szőlőtulajdonosok és Űj-Guth területén fekvő Sólyomhegy gazdái 8-dot fizettek. 1772-ben Kincses szőlőhegyből 268 urna 46 meszely, Bitóból 134 urna 30 meszely, Guth-ról pedig 72 urna 42 meszely bordézsma származott. II. József kori telekkönyvek szerint Űj-Guthon a felsorolt gazdák a következő földterületeken termesztettek szőlőt: Végh Márton — 400 négyszögöl, Bétsi Mihály — 670, Nyikos Mihály — 1250, Takács Éliás — 1060, Berki Sámuel —1100, Horváth János — 940, Zámbó István — 130, Listár János — 690, Jánosa István — 1070, Milliás Ferenc — 1640 és Hargli József 1670 négyszögöl. A feltüntetett szőlőművesek csurgói lakosok voltak. Ezen a szőlőhegyen holdankénti átlagtermés 5—11 akó között mozgott, ugyanakkor Bitóban 8 akó, Kincseshegyen pedig 18 akó fölött volt a bortermés holdankénti átlaga. Guth falu lakói közül 50 szőlősgazdát említ egy 1822-es bordézsma jegyzék. Az említett évben Guth szőlőtulajdonosai voltak: Schultz György, Adler Gothard, Einreinhoffer Mátyás, Adler András,